2019-04-24 08:00:00 Nemzetközi kortárstánc fesztivál Miskolcon

Tari Márta: A közösen elkészített alkotás összehozza a családot

A gyermekkori emlékek még a nyugdíjas évekre is kihatnak. Erre példa Tari Márta életműve. A 85 éves képzőművész aktív élete után kezdett mézeskalács kerámiákat készíteni. Visszatérő motívuma az angyal és a kismadár, ezek kislánykorának meghatározó figurái voltak.

Ne veszítsd el soha a bizalmadat! Isten egyenesen ír görbe vonalakon. Tari Márta szerint ez a portugál közmondás jellemzi leginkább életét. A 85 éves képzőművész nem szokványos alkotásokat készít, mézeskalács kerámiái egyedülállók.

Mégsem beszélhetünk egy élet munkájáról, hiszen vágya, tehetsége nyugdíjasként teljesedhetett ki. Nincs nagy alkotótere, saját lakásának parányi konyhájában formázza a szinte megelevenedő figurákat, angyalokat, kismadarakat. Agyaggal is dolgozik, azokat a kisszoba kemencéjében égeti ki. Az egyedülálló tárlat a nagyszoba asztalán van.

– Próbáltam visszaemlékezni, van-e valami múltbéli alapja az angyalokhoz való kötődésemnek – meséli. Talán a csongrádi kis barokk templomból ered. Gyermekkoromban nagyon szerettem ott bámészkodni. Ott volt a kis jászol, benne a meztelen Jézuska meg az angyalkák. Vittem nekik babaruhát, hogy ne fázzanak. A mennyezeten is sok történet volt, azokhoz meséket szőttem.

– Már akkor is szívesen alkotott?

– Mindig kreatív, rajzolgatós gyerek voltam, szívesen készítettem például bogáncsból is gyermekbútorokat. Velünk lakott az az apai nagymamám. Ő olyan sütögetős volt. Gyakran készített kalácsot, és a tészta maradékából mindig formázott nekem kismadarat. A gombócból csőrt csippentett, két szegfűszeg lett a szem. Egy kis vasalt textil szalvétát tett a kezembe, abba ültette a madárkát, és azt mondta, hogy ez az enyém, vigyázzak rá. Valahogy az a kis állat számomra életre kelt, rám nézett. A meleg tészta hatása miatt egészen valóságosnak tűnt. A sütés ma is a szeretetet és a melegséget jelenti nekem. Akkor még nem is sejtettem, hogy a karácsonyi nézelődésem és a kezembe tett kismadár sok-sok évtized múlva ilyen meghatározó erővel tér vissza az életembe. Nemcsak a mézeskalácsból készült motívumoknál, hanem a kerámiamunkáimban is mindig visszatérő elem a Madonna, az angyal, a madár.

Tari Márta elmesélte, hogy vidéki lányként kevés fogalma volt a képzőművészetről, mint szakmáról, mégis az iparművészeti főiskolára jelentkezett. Ám fogorvos, néprajzkutató édesapját a 40-es évek végén koncepciós perbe fogták, internálták, meghurcolták.

– Ilyen családi háttérrel páros lábbal rúgtak ki a főiskoláról. Később a képzőművészetire jelentkeztem, felvettek, két év múlva csináltak egy káderezést, onnan is kiraktak. Azért, hogy hasznosan teljen az idő, gyors és gépírást, fotóretusálást, nyelveket tanultam. ’56 után nem tudom, mi történt, de kaptam egy levelet, hogy folytathatom a tanulmányaimat. Végül sikerült befejeznem a főiskolát, képzőművész lettem, és a restaurátor szakot is elvégeztem.

– Férjhez ment, három gyermeke született, ám pedagógusként dolgozott. Miért?

– A férjem grafikus volt, ő kevésbé értékelte az én művészetemet. Elváltunk, egyedül maradtam a gyerekekkel, el kellett tartani magunkat. Tanítottam általános gimnáziumban, ahol képzőművészeti tagozatot is vezettem. Dolgoztam általános iskolában, párhuzamosan a Tanítóképző Főiskola esti tagozatán. Kerületi rajzszakköröket vezettem, még óvodások is jártak oda. Nyári munkám pedig az volt, hogy Zánkán, az úttörőtáborban vezettem képzőművészeti szakkört. Mindig visszahúzódó voltam, kevés önbizalommal, és ezt még a körülmények is felerősítették.

– De jött a nyugdíj, és kezdődhetett a máig tartó mézeskalácsozás. Hogyan indult ennek a szinte mindenki által használt anyagnak a „tarimártás” feldolgozása?

– A Budapesti Óvónői Szakközépiskolába nagyon kellett egy rajztanár. Nyugdíjba vonulásom után odahívtak félállásra, és szakköröket is tartottam. Egyik kolléganőm, Domanovszky Éva mellékállásban a Batthyány téren, az Angelika kávéházban kiállításokat szervezett, rendezett. Azt már látta az iskolában, a tanítványaim nagyon élvezik, hogy adventra mi nem a szokásos módon készítjük a mézeskalácsdíszeket. Az előregyártott formák helyett domborműveket hoztunk létre sodrással, fonással. Később meglódult a fantáziánk, kisebb házi kiállítást csináltunk a lányokkal, Betlehemmel díszítettük az iskolát. Éva azt mondta nekem, van a galériában 24 szög, azokra készítsek mézeskalácsképeket. A megnyitónak óriási sikere lett. Felfigyeltek a munkámra, így kerültek az alkotásaim Prágába, Svájcba, sőt, a Magyarok Világszövetsége szervezésével a Vatikánba is. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Ady Endre Kis, karácsonyi ének című versét soronként illusztráltam, ebből is készült egy kiadvány. Az előszót Mádl Dalma, az egykori köztársasági elnök felesége írta.

Mint mondta, ekkor már igazán komolyan vette a mézeskaláccsal való foglalkozást. Sokat kísérletezett, hiszen az ismert receptek nem alkalmasak képek készítésre. Abból el kell hagyni a duzzasztó, a formát deformáló alkotóelemeket.

– Idén jelent meg a 21. karácsonyi témájú naptára.

– Ennek története is az Angelikából indult, ott figyelt fel az alkotásaimra az Excenter kiadó. A kiadó ötlete volt, hogy érdemes lenne valamilyen tematika alapján naptárt készíteni. Azóta minden évben kiadunk egyet.

– Amelyeknek címük is van...

– Igen, a jövő évi a Mézescsók. A verseket is én írtam hozzá. Az idei a Szívhez szóló, de volt már például Kaptár-naptár, Kalácstanácsok, Mézesmadzag, és a többi. Az egyikben vannak a vánkosrázó angyalkák. Gyermekkoromban hallottam azt a mesét, hogy a kisangyalok rázzák a dunnát, azért esik a hó. Én meg elkészítettem ezt mézeskalácsból. Ma már nem tartok szakköröket, de régebben a gyermekek, sőt a szülők és a kollégáim is gyakran eljöttek. A sütés, a közösen elkészített alkotás összehozza a családot. Azonnali örömet és boldog emlékeket idéz. Az én életem is mutatja, a gyermekkori emlékek mennyire meghatározók, egy-egy esemény milyen kellemes érzést hozhat felszínre.

– Kivel tölti a karácsonyt az angyalkák között?

– Természetesen a családommal: a gyermekeimmel, unokáimmal. Játékkal, emlékezéssel, beszélgetéssel.


TARI MÁRTA RECEPTJEI

Mézescsók (omlós puha, könnyen elkészíthető sütemény)

  • 25 dkg virágmézet
  • 25 dkg kristálycukrot
  • 1 dl vizet kicsi lángon felforrósítunk, majd lehűtünk.
  • Ameddig hűl:
  • gyúrótálban 1 kg finomlisztbe elkeverünk
  • 7 dkg zsiradékot,
  • mézesfűszereket,
  • 1 mokkáskanál szódabikarbónát,
  • 3 tojásnak a sárgáját,
  • pici sót.

Hozzáöntjük a lehűtött mézes elegyet, majd 2 dl langyos tejbe megfuttatott szalalkálit.

Fakanállal mindezt jól eldolgozzuk, és közvetlenül a tetején fóliával lefedve egy napon át pihentetjük. Az eddig nagyon ragacsos massza másnapra könnyen gyúrhatóvá válik. (Gyúrás közben lisztet még felvehet.) Tetszés szerint formáljuk. Ha szaggatjuk, 8-10 mm vastagságúra nyújtsuk.

Mivel ez nem egy túldíszített sütemény, ezért sütés előtt tojásfehérjével megkenjük, kevés mandulával, mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, dióval díszítjük. A 10 percig előforrósított sütőt pici lángra levesszük. 8-10 perc alatt elkészül. (A sütőt addig ne nyissuk ki!) Szinte kétszeresére megnő. Ha forrón tojással megkenjük, szép fényes lesz. Sokáig eltartható fémdobozban – persze, csak ha rögtön el nem fogyasztjuk.

Mézesfigurákhoz ajánlott recept

50 dkg finomlisztet, 25 dkg porcukrot, 1 kávéskanál fahéjat és 1 mokkáskanál kakaóport összekeverünk. Hozzáadunk 15 dkg forró virágmézet, majd 3 db egész tojást. Alaposan simára gyúrjuk. Fóliába csomagolva, a hűtőszekrény felső polcán tárolva legalább három napos pihentetés után sokáig felhasználható. Sütés előforrósított, majd a legkisebb lángra vett sütőben, gyakran ránézve a tészta szép színének eléréséig. Forrón felvert egész tojással zománcozzuk, tetszés szerint díszítjük.

Fotó: Sánta Balázs

(csalad.hu)