2017-07-28 00:00:00 Természet Operaháza Tisza-tavi fesztivál

Könnyek, kitartás, küzdeni tudás – a riói paralimpia magyar szemmel

A nemrég befejeződött olimpiai játékok után véget ért Rio de Janeiróban a paralimpia is. A magyar csapat ezúttal is derekasan helytállt. Íme a mögöttünk hagyott néhány nap érdekességei, felemelő és megható pillanatai magyar szemmel.

Könnyek

Szerencsére inkább az öröm, mint a bánat könnyei voltak, melyeket versenyzőink arcán láthattunk, ha módunkban állt követni a közmédia közvetítéseit a versenyekről. Az örömtelien népes, 43 fős magyar küldöttség 18 érmet szerzett (ezek közül egy arany, 8 ezüst és 9 bronzérem). Legnagyobb éremhalmozóink a két tradicionális sikersportág, az úszás és a vívás művelői közül kerültek ki, de dobogóra állhatott asztaliteniszezőnk, atlétánk, erőemelőnk, sőt a most debütáló parakajak-kenu versenyszám is hozott magyar érmet. A dobogó legmagasabb fokát Tóth Tamás úszó érte el, az utolsó előtti versenynapon, száz méteres hátúszásban.

 

Kitartás

Minden versenyzőnk feszegette a képességei határait, de közülük is kiemelkedőek azok a sportolók, akik valamilyen külön nehézséget legyőzve érték el sikereiket Rióban, vagy akár a korábbi paralimpiák valamelyikén. Dani Gyöngyi vívó lelki mélypontja után ezúttal a tőr, és a párbajtőrcsapat tagjaként szerzett érmeket. Dávid Krisztina sportlövő éremnek ugyan nem örülhetett, de legjobb eredményként elért 5. helye néhány hónappal a szívműtétjét követően bőven több, mint amire azt szokás mondani: tisztes helytállás.

 

Küzdeni tudás

Sokszor hallani, hogy a fogyatékossággal élő sportolók olykor az épeket is túlszárnyaló küzdeni tudásról tesznek tanúbizonyságot. Jó példa erre az elnyűhetetlen úszó, Vereczkei Zsolt, akinek a riói volt a hetedik paralimpiája, kedvenc számában, 50 méter háton eddig minden alkalommal érmet nyert, ezúttal egy bronzot, immár 38 évesen! Fiatal tehetségeknek sincs híján a magyar csapat: Papp Bianka 16 évesen szerzett érmeket, de nála is fiatalabb Konkoly Zsófia, aki 14 évesen szerezte meg első – de vélhetően nem utolsó – paralimpiai érmét, egy bronzot. Burányi Flóra, paradzsúdós nyilatkozatának egy mondata pedig sok mindent kifejez arról, mit jelent ezeknek az embereknek a sport: “Persze, egy érem jó lenne, de inkább az a fontos, hogy kihozzam magamból a maximumot” - fogalmazott.

A paralimpián a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” jelszava mellett (helyett) még emlékeznek a coubertin-i mondás igazságára, amely szerint a részvétel a fontos. Ennek szellemében a magyar csapat egyik sztárja, a pillangóúszó Sors Tamás sem elkeseredve vette tudomásul, hogy kétszeres címvédőként, harmadjára ezúttal egy bronzzal kellett „beérnie” legerősebb számában, és 200 vegyesen is lemaradt az aranyról. Így írt a közösségi oldalon a versenyek végeztével: „Számomra véget ér a riói paralimpia, amelyen egy ezüst- és egy bronzérmet szereztem. Ez volt az utolsó. Az úszás marad még, de a 100 m pillangótól, a paralimpiától búcsúzom. Ami marad, az a rengeteg élmény, érzés, érték, amelyet örökre megőrzök magamban. Köszönöm nektek, köszönöm azoknak az edzőknek, csapattársaknak, barátoknak, akik mindig mellettem álltak!”

Fotó: CHEN WS/Shutterstock.com

(csalad.hu)