CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Valamit csak ennie kell a gyereknek, nem?
Csobot Adél
2019. máj. 14. 17:40
Csobot Adél kismamanaplója
Kristálytisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor Nátánnal a pocakomban megfogadtam magamnak, hogy nagyon oda fogok figyelni a kisbabám táplálkozására, hiszen gyerekkorom óta hallgatom azt anyukámtól szüntelenül, hogy: „Az vagy, amit megeszel! “.

Nem egyszer vitáztunk össze az anyukámmal azon, hogy amióta elköltöztem otthonról, többnyire rendszertelenül étkezem, és bár most fiatal vagyok és nem érzem ennek a hatását, de higgyem el, lesz ennek következménye. (Egyelőre persze minden rendben, és természetesen az évek alatt igencsak összeszedtem magam ezen a téren. :) )

"Egy csodának éltem meg a szoptatást, bele sem mertem gondolni abba, hogy egyszercsak vége lesz."

Így miután Nátán megszületett, először is elhatároztam, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy minél hosszabb ideig tudjam anyatejjel táplálni. Azaz előszeretettel fogyasztottam mindenféle teát, hittem a legendáknak, megettem minden olyan ételt, ami állítólag elősegíti a folyamatot, és ami a legfontosabb: élveztem, de nagyon! Szerintem ez is kellett hozzá! :) Egyszerűen imádtam az érzést! Egy csodának éltem meg, bele sem mertem gondolni abba, hogy egyszercsak vége lesz. Hála az égnek, nem is lett olyan hamar vége, hiszen Nátánt jóval több, mint másfél évig szoptathattam. Időközben pedig észrevettem, hogy reggeli, ebéd vagy épp vacsora közben nagyra nyitott szemmel kíséri minden egyes falatunk útját, s közben hangosan nyeleget – számomra ez volt az a pillanat, az a jel, amikor éreztem, hogy eljött az ideje a hozzátáplálásnak.

(Adél kisfiai: Nátán és Ádin)

Ekkor döntöttem el azt is, hogy én bizony rendszeresen főzni fogok a kisfiamnak, nem szeretnék neki kész ételeket vásárolni. Hogy én majd finomabbnál finomabb kombinációkat fogok alkotni számára, amelyeknek majd egyszerűen nem tud ellenállni…

Így vált a mindennapjaink segítőjévé a szent táblázat, ami a hozzátáplálás rejtelmeit foglalta össze. (Ezt az akkori védőnőnktől kaptuk egyébként, és ezúton is köszönöm neki, mert a mai napig nagy segítség számomra.) Szépen kikerült a falra, és nap mint nap nagy segítségemre szolgált. Az elején még úgy tűnt, hogy nagyon jól vesszük az akadályokat: Nátán megette a gesztenyét, ízlett a cékla, repetát kért a brokkoliból. Húha! Elhittem, hogy onnantól kezdve már nem lesz gond, sima ügy ez a kaja-dolog! Nekem bizony nagyon jól evő gyermekem van. Na persze! Aztán egyik napról a másikra, mintha kicserélték volna: az etetőszék maradt, de a gyerek mintha nem ugyanaz lenne…

Mintha már nem lett volna olyan jó íze annak a répának, és a spenót se csúszott olyan könnyedén. Aztán néha-néha előkerült egy kis extrudált kukorica, meg a nem általam készített gyümölcspüré… S előfordult, hogy még az ebéd vagy a vacsora is olyan volt, ami kis üvegben kapható. A csokiról már nem is akarok beszélni…

"Haragudtam magamra, hogy nem vagyok elég kitartó, hogy nem vagyok elég következetes."

Sokáig bántott a dolog. Haragudtam magamra, hogy nem vagyok elég kitartó, hogy nem vagyok elég következetes. Na, de hát valamit csak ennie kellett a gyereknek, nem? :)

Viccet félretéve, Ádinnal már egy kicsit gördülékenyebben mennek a dolgok, imád enni. Most 9 hónapos, nála is arra törekszem, hogy minél tovább táplálhassam. A tejen kívül már nagyon sokfélét eszik és kifejezetten élvezi az új ízeket. :) Mondjuk nem csodálom, hiszen nagyon szuper társa van az asztalnál, aki olykor szívesen eteti is (aminek csak én nem örülök annyira).

Nátán születésétől kezdve Ádin születésén át arra törekszem, hogy a gyermekeim egészségesen táplálkozzanak: hogy változatos étrendjük legyen, minél többféle ízt ismertethessek meg velük, hogy élvezzék ezeket az ízeket. Hogy olyan igazi anya-főzte ebédet ehessenek, amit nekem anno anyukám is mindig főzött. Amiben benne van az a mérhetetlen sok szeretet, amit tényleg csak egy anya tud igazán belerejteni az ételekbe.

Szeretne még többet megtudni az immáron kétgyermekes énekesnőről? Kattintson a Családvarázs előző epizódjára, ahol Adél mesél többek közt arról, mennyi idejük jut egymásra Istenes Bencével, illetve azt is megosztja a nézőkkel, hogy miként fogadta Nátán a kisöccse érkezését.