Kicsiben is jó ezt megélni, amikor anya, apa és a gyerekek a munkás napok után összegyűlnek, és körbeülik az étkezőasztalt. Mert, ahogy az otthon szíve-lelke a konyha, a család szíve-lelke bizonyítottan az asztal körüli együttlét! Ideálisan innen indul a nap, és itt fejeződik be, a hétköznapi közös vacsorák és a hétvégi ebédek adják meg a lehetőséget, hogy egybegyűljünk, és egymásra figyeljünk. Akárhányan vagyunk, ilyenkor közösséget alkotunk, és sokkal többre vagyunk képesek, mint egyébként – mi másért is rendeznének a legnehezebben megoldható üzleti, politikai és katonai konfliktusok rendezésére „fehérasztalos” tárgyalásokat? De a gyermekek érdekében a pszichológusok és a pedagógusok is folyamatosan hangsúlyozzák: üljünk le minden nap legalább egyszer, együtt a családdal!

A közös étkezés összetartozást jelent

A családi asztal ugyanis az a hely, ahol mindenki önmaga lehet. Ahol a gyermek lelkes vagy éppen megértő hallgatóság mellett büszkélkedhet és szomorkodhat, és hosszú történeteket mesélhet úgy, hogy valaki biztosan végighallgatja. A családi asztalnál a gyermek érzi, hogy fontos, tartozik valahová, szerepe van, számítanak rá. Nemrégiben drogos fiatalok körében végeztek egy kutatást, a pszichológusok próbálták felderíteni, mi lehet az a közös hiány, sérülés, meg nem kapott érték, amiben ezek a bajba jutott fiatalok hasonlítanak. Az eredmény döbbenetes: a vizsgált fiatalok egyikének családjában sem volt szokás a közös családi étkezés. Persze, azt nem állítjuk, hogy ha nem jut idő rendszeresen közös étkezésre, akkor a csemete biztosan függővé válik, csak érdekes adalék lehet ez is…

A családi asztal biztonságot ad

A családi asztal fontos állomása kell, hogy legyen a gyermek hétköznapjainak is. Egy olyan állandó, visszatérő hely, amihez a kicsi viszonyítani tud, ahonnan testben és lélekben útnak indulhat, és ahová megérkezik. Rövid- és hosszútávon is könnyebbséget jelent neki az életben, ha a napirendjében, az életrendjében már a kezdetektől ott szerepel a közös étkezés: ennek biztonságából, a tudat alatt is beleivódott érzésekből, élményekből a legnehezebb időkben is erőt tud majd meríteni. Az, hogy az együttlét közben mit eszünk, igazából lényegtelen – talán emlékszünk, hogy a legfinomabb zsíros- és vajaskenyereket a kiscsaládi vacsorákon kaptunk…