„Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell rátalálni”

Három út a megoldás felé

Viktor Frankl bécsi orvos, pszichiáter a múlt század második felében a maga és mások szenvedésének köszönhetően arra a következtetésre jutott, hogy a legnehezebb élethelyzetben is van értelme az életnek, amitől a szenvedés is értelmet nyerhet. Franklt 1944-ben az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, ahol állapotos felesége az életét vesztette, ő viszont túlélte a lágert.

egyéni tragédiák is győzelemmé alakíthatók

Frankl szerint három fő útvonalat követve találhatjuk meg életünk értelmét: az egyik, hogy feladatot tűzünk ki magunk elé, a második út, ha valakit szeretünk, a harmadik pedig, ha a reménytelen helyzetben saját hozzáállásunkat változtatjuk meg. Ezekkel az utakkal még az egyéni tragédiák is győzelemmé alakíthatók. Tapasztalata szerint ha a szenvedés okát nem lehet megszüntetni, akkor a szenvedésnek értelme kell, hogy legyen.

Ha nincs jövőkép, elveszik a tartás

Visszaemlékezéseiben Frankl leírja, hogy a koncentrációs táborokban szellemileg, emberileg azért adták fel magukat a rabok, mert nem volt jövőképük, nem tudták, hogy meddig kell a táborban maradni. A jövője elvesztésével pedig elveszti szellemi tartását a fogvatartott, leépül testileg-lelkileg, fokozatosan következik be a halála. Nem tesz meg semmit a maga érdekében, nem kel fel, nem mosdik, nem megy orvoshoz. Másrészt, akik a táborban határozott időpontra várták a felszabadulást, ami a várt időpontban nem következett be, a csalódásba belehaltak.

Hasonló pszichológiai helyzetben van az a munkanélküli, aki nem ismeri a jövőjét és életét csak a múlt szemszögéből látja. Az első nagy világgazdasági válság (1929-33) jelentős munkanélküliséget okozott. „Nincs állásom, tehát haszontalan vagyok, az életemnek nincs értelme, célja” – gondolták ezek az emberek. Amiatt szenvedtek, hogy nincs feladatuk, életcéljuk, haszontalannak, lélekben üresnek érezték magukat. Ekkor továbbképzésre járatták őket, amitől a depressziójuk megszűnt, akkor is, ha a gyomruk ugyanúgy korgott, mert továbbra sem kerestek semmit. A tapasztalat az, hogy akinek van miért élnie, tehát van életcélja, az minden „hogyan-t”, azaz bármilyen körülményt elvisel.

Az életünk nem önmagunk körül forog

Az ember egzisztenciájának lényege az úgynevezett öntranszcendencia, vagyis a másra, a másikra való irányulás, az, hogy valamire rendeltetve van, élete nem önmaga körül forog. Ez azt is jelenti, ha az életfeltételei korlátozva vannak, ez ellen lázadhat is, vagy elfogadva azt, a korlátozott lehetőségek közül választ, így próbál boldogulni.

az életnek minden körülmények és feltételek közt van értelme

A Frankl által kidolgozott pszichoterápia, a logoterápia úgy vallja, hogy az életnek minden körülmények és feltételek közt van értelme. A kifejezés a logosz szóból ered, ami többek között értelmet jelent. A szenvedésben a legemberibbet valósíthatjuk meg, a szabadságában korlátozott ember annyiban szabad akaratú, hogy a körülményeivel kapcsolatban állást foglaljon.

Elmélet és valóság

Úgy tűnik, hogy a valóság tapasztalata ellene mond Maslow amerikai pszichológus elméletének, aki szerint az élet alacsonyabb rendű szükségleteinek előbb ki kell elégülniük ahhoz, hogy az élet értelméről feltehessük a kérdést. Vagyis csak az gondolkozik el az életén, aki egészséges, van mit ennie, van hol lakjon, szerető család veszi körül, karriert épített a munkahelyén. Ez koránt sincsen így, hiszen testileg, vagy lelkileg sérült embereket ismerünk, akik nagy művésszé váltak. Például Andrea Bocelli vak olasz operaénekes, Stephen Hawking angol sclerosis multiplexben szenvedő fizikus, csillagász, Roosewelt is tudott az USA elnöke lenni kerekesszékből a második világháború idején.

Az adott helyzetben a legjobbat tegyük

Az értéket az adott helyzetben a hozzáállás alakításával lehet megvalósítani.

A logoterápia szerint az ember belső nyugalmához egy egészséges feszültség is szükséges, mely az értelmesnek érzett feladatokból és célokból származik. A szenvedő képes lehet békésen elfogadni az állapotát, vagy átkozhatja a környezetét, összetörhet, siránkozhat, kétségbeeshet, vagy akár erőt is gyűjthet. Az értéket az adott helyzetben a hozzáállás alakításával lehet megvalósítani. Ezt nevezi a logoterápia személyes beállítódásnak. Ez egy készség arra, hogy az adott helyzetben a legjobbat tegyük.

Modern illúzió az, hogy az ember mindent korrigálhat. Nem lehet mindent. Ezért van szükség a személyes értékbeállítódásra, hogy a nézetét, hozzáállását változtassa meg, ha már a körülményeket nem tudja. Ha a szenvedés okát nem lehet megszüntetni, akkor a szenvedésnek értelme van. Az ember minden körülmények között egy értelmes feladatot és célt keres a rajta kívül álló világban. Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell erre rátalálni.

(Képek: shutterstock)