Újabb nagyszabású bölcsődefejlesztés indul a kormány hétpontos Családvédelmi Akciótervének keretében: 2022-re 70 ezerre bővül a férőhelyek száma. Szükséges és elégséges a fejlesztés?

Hegedűsné Végvári Katalin: Mindenképpen. A jó minőségű bölcsődei ellátás nagyban segíti a szülők családban betöltött szerepét. A bölcsőderendszer már most is a fénykorát éli, hiszen eddig is jelentős és átgondolt, komplex fejlesztések történtek, mindenre gondoltak, a finanszírozásra, a képzésre, a bérfejlesztésre, a férőhelybővítésre. Növekedett a kihasználtság is, 2019-ben a 0-3 éves korú gyermekek 18 százaléka jár bölcsődébe, míg 2010-ben ez az arány 11 százalék volt. Az a cél, hogy 2022-re a kisgyermekek 24 százaléka bölcsis legyen.

Hangsúlyozta a jó minőséget. Ez mit jelent?

H.V.K.: Egy ilyen intézménybe 20 hetes kortól 3 éves korig járhatnak a gyermekek, ez életük legszenzitívebb időszaka. Nagyon fontos, hogy ki neveli, ki gondozza őket, a szülők oldaláról pedig az, hogy kinek a kezébe adják legféltettebb kincsüket. Ezért is lényeges, hogy jól képzett, magasan kvalifikált, jó empatikus készséggel rendelkező szakemberek dolgozzanak a bölcsődékben. A személyi feltételeken túl a tárgyi lehetőségek, a berendezés, a praktikum is a kisgyermekek gondozását, nevelését kell, hogy szolgálja.

Beszéljünk először a személyi feltételekről. Kiemelte a képzettséget. Milyen végzettségű szakemberek dolgoznak az intézményekben? És meg kell kérdeznem azt is: csak női kisgyermeknevelők vannak?

H.V.K.: Tulajdonképpen igen, egy kezemen meg tudom számlálni, hogy az országban hány férfi vállalta ezt a szakmát. Valahogy a kisgyermekgondozás még mindig a nőiséghez, az anyasághoz kötődik. Ha ki is próbálják a férfiak, rövid idő után tovább állnak. A bölcsődei kisgyermeknevelők alapvetően az értettségire ráépülő OKJ-s szakképzést végzik el, illetve 2008-ban akkreditálta a Magyar Akkreditációs Bizottság a főiskolai szakot. Így ma már 12 főiskolán tanítják tanító-nevelő ágazaton a kisgyermekgondozást. Amikor ez elkezdődött, a 900-at sem érte el a felsőfokú végzettségű nevelők száma, ez mára megháromszorozódott. Azért is vonzó cél a diploma, mert aki elvégzi a főiskolát, bekerül a pedagógus életpálya modellbe. Ez év december 31-éig pedig a bölcsődei dajkáknak is képesítést kell szerezniük, így ők is szakdolgozóvá válnak.

Nézzük a tárgyi feltételeket.

H.V.K.: 2010 és 2015 között 100 milliárd forint körül költött a kormány a bölcsődékre: 6000 új férőhelyet alakított ki, és 4900 bölcsődei férőhelyet korszerűsített. Nagy eredmény, hogy a jelenleg folyó nagyszámú bölcsődei férőhely-fejlesztési pályázatoknál szakmai szakértőket kell bevonni a tervezéshez, akik az elejétől, vagyis a tervezés fázisától a kivitelezés végéig kísérik az építkezést. Ez garantálja, hogy nem lódul meg a tervező fantáziája, és nem tervez hatalmas, gyönyörű nagy tereket pelenkázó nélkül, vagy körpanorámás tetőablakkal díszített pelenkázót, ami valóban nagyon szép, csak szellőztetni nem lehet benne. És masszázskádra sincs szükség. Nem véletlenül mondtam ezeket a példákat, mindegyikkel találkoztunk már.

A jelenleg zajló bölcsődefejlesztés egyik fő célja a férőhelyek bővítése. Mennyivel több helyre lenne szükség például a fővárosban?

H.V.K.: Kerülete válogatja, van, ahol elég, máshol szükség van bővítésre. És ne felejtsük el az új lakások, lakóparkok építését sem. Ezekbe leginkább kisgyermekes családok költöznek. A bölcsődei ellátás jellemzője egyébként, hogy nagyvárosokra épült, ahol a munkahelyek is voltak. Nagyon kevés intézmény volt a falvakban, kisebb településeken. A 2017-es törvény úgy módosította a szabályt, hogy minden olyan településen, ahol 40-nél több 2 éven aluli gyermek él, illetve legalább 5 szülő igényli a napközbeni ellátást, az önkormányzat köteles létrehozni valamilyen napközbeni kisgyermekellátást. Ezt segítette, hogy megváltoztak a bölcsődei formák is. Maradtak a klasszikus intézmények, emellett létrejöttek mini-, családi- és munkahelyi bölcsődék. Ezek kisebb létszámmal működnek, ami azért jó, mert egy kisebb településen, ahol kevesebb a forrás, az adóbevétel, ezek ott is működőképesek maradhatnak.

A kistelepülések vezetői hol tudnak bölcsődét nyitni?

H.V.K.: Leggyakrabban az óvodában, az egyik csoportot alakítják minibölcsődévé. Az átalakításra egyébként volt és van is pályázati forrás.

Ma is eltérőek a vélemények arról, mi a jó gyermeknek: ha 3 évig otthon marad az édesanyjával, vagy ha bölcsődébe, közösségbe jár. Az elmúlt években tapasztalható szemléletváltás?

H.V.K.: Lehetne egy jó kis vizsgálatot végezni, hogy azok, akik bölcsődébe jártak, hátrányból indultak az életben, vagy nyertek azzal, hogy korán közösségbe kerültek. A saját példámat tudom mondani, három gyermekem és öt unokám van. Mindenki bölcsődébe járt, és mindenki megállta a helyét. Van közöttük bölcsődevezető, könyvelő, rákkutató. Szóval hátrányt szerintem biztosan nem jelent. Elég régóta, 50 éve dolgozom az ellátásban, szinte minden korszakot végigéltem. Azt látom, hogy a bölcsődék nyitottabbá, rugalmasabbá váltak, jobban kiszolgálják a családok egyéni igényeit. Gondoljon csak bele, megszületik a kicsi, nevelkedik egy burokban, ahol ő áll a középpontban. Majd bekerül egy csoportba, ahol a sok közül ő csak az egyik gyermek. Akármennyire figyelmes, gondoskodó a kisgyermeknevelő, nem tudja úgy megosztani a figyelmét, a törődését, mint otthon az édesanya. De ez nem csak a gyermeknek, hanem a szülőnek is egy nagyon nehéz helyzet. A bölcsőde nagyon jól felismerte ezt a problémát, komoly szakmai fejlődésen ment keresztül. A beszoktatást a bölcsődei rendszer dolgozta ki. A kicsi gyermek fokozatosan kerül be az intézménybe, bevontuk a családot a bölcsődei életbe, szinte szimbiózisban nevelik és gondozzák a gyermeket a szülők és a gondozók, egymás társai. Alkalmazkodunk a munkaidőhöz is, ma már 7-8 óránál többet nem tölt itt egy gyermek.

Beszéljünk a finanszírozásról, hiszen az is nagyon sokat változott.

Unger Katalin: 2018-ben módosult az addigi normatív támogatás, feladatalapú finanszírozás lépett életbe. Korábban minden egyes gyermek után állami normatívát tudtunk lehívni, amivel a fenntartó a gyermekek önköltségéhez járult hozzá. Ez úgy nézett ki, hogy az állami normatíva egy gyermek ellátásának körülbelül 45 százalékát fedezte, a szülői hozzájárulás 10 százalékot tett ki, a többit az önkormányzat fizette. Sok önkormányzatot nagyon megterhelt ez a költség. Ez változott meg most úgy, hogy nemcsak a gyermekek bent tartózkodása után kapjuk meg az állami normatívát, hanem a szakdolgozók béreihez is így jutunk. Ennek köszönhetően egy gyermek ellátásának csaknem 90 százalékát az állam fedezi. Sőt, a kistelepülések, falvak kiegészítő támogatást is kapnak. A finanszírozás tehát nagyban segíti a bölcsőde fenntartását azzal, hogy az önkormányzatoknak így már nem teher a működtetése.

Emelkedett a dolgozók bére is, bevezették a bölcsődei pótlékot. Népszerű lett a szakma?

U.K.: Mindenképpen! Itt, a XI. kerületben például 254 dolgozónk van, ebből 189 szakdolgozó. Ez nem rossz arány. Részt veszek a képzésben, és azt látom, hogy többen jönnek a szakmába azt követően, hogy elvégzik az iskolát. Az első szakmai gyakorlat egyébként mindig egy vízválasztó a hallgatóknál. Van, aki azt mondja, ő biztosan ezt akarja csinálni, és van, aki azt, hogy soha nem akar itt dolgozni. Jellemző, hogy a főiskola nappali tagozatán tanulók azok, akik nagyon mást képzelnek erről a munkáról.

Mégis mit?

U.K.: Sokan összekeverik ezt a szakmát az óvodapedagógusokéval. Ebben a korosztályban 12-14-en vannak egy csoportban, egy nevelő 6-7 gyermeket lát el. Ez óriási felelősség, megterhelő fizikailag és pszichésen is. Itt minden pillanatban helyt kell állni, akkor is, ha hárman játszanak, ketten sírnak, a csoport többi tagja meg éhes. Közben érkezik egy szülő is, akinek kérdése van. Szóval olyan figyelemmegosztásra van szükség, ami egy kívülállónak elképzelhetetlen. Nekünk, vezetőknek pedig nagyon kell ügyelnünk, hogy a megfelelő nevelőt vegyük fel, hiszen itt nem cserélődhetnek naponta, hetente a dolgozók. A személyes kötődés sokkal fontosabb, mint bárhol máshol. Látom a hallgatók személyiségét, meg tudom mondani, ha valakit nem tartok alkalmasnak erre a feladatra.

És megmondja?

U.K.: Meg. Előfordult, hogy a vizsgázónak azt mondtam: megkapod az oklevelet, de nem biztos, hogy gyermeknevelőként kellene elhelyezkedned.

Milyen tulajdonságai vannak egy jó kisgyermeknevelőnek?

U.K.: Fontos a kommunikáció, a türelem, a temperamentum, a nyugodt személyiség, a jó kisugárzás és a figyelemmegosztás képessége.

Mit lát az önökhöz érkező szülőkön: változik a családi szereposztás?

U.K.: Természetesen a fő feladatok még mindig az édesanyáké, de már jelentős számban jelennek meg az apukák is. Egyre elfogadottabb, hogy az apuka is egyenrangú társ a szülőségben, ő már nem csak a pénzkereső forrás. A nagyszülők is szerepet vállalnak, van egy nagypapa, akit mindannyian, minden nap nagyon várunk, nagyon kellemes ember. Egyébként is ismerjük a családokat, a „bölcsődekóstolgatóra” olyan sokan érkeznek, hogy nem is férünk el az épületben. A beíratás előtt fontos a kölcsönös ismerkedés, megkönnyíti a gyermek, a szülő beilleszkedését a bölcsődei életbe. A bölcsis évek alatt az intézményen kívül is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, családi hétvégéket, főzőversenyt, sőt futóversenyt is szervezünk.