A gyermekek mindig figyelnek minket, így tanulnak. Épp ezért nagyon fontos, hogy mit látnak tőlünk, felnőttektől. Mire tanítjuk őket, mennyi időt töltünk velük a természetben? A baj ott kezdődik, amikor a szülő is híján van azoknak az ismereteknek, amelyek elengedhetetlenek a környezettudatos gyermek neveléséhez. Tislér Diána természetvédelmi mérnök ezt a hiányzó láncszemet próbálja pótolni a Fertő-tájon vezetett túráin: nem csak élményt ad át a hozzá érkező családoknak, de olyan fontos információkat is, amikkel sokat tehetünk a bolygónkért.

– Az ökoturizmus rendkívül hasznos szemléletformáló eszköz – kezdi szakértőnk. – Önmagában nem elég, ha elmegy a turista megcsodálni a természetet, úgy, hogy közben nem károsítja azt! Túravezetőként feladatomnak tartom, hogy szemléletváltásra is ösztönözzem a határon átnyúló nemzeti parkok látogatóit. A programjaimon nemcsak a szülőkre, hanem a gyermekekre is próbálok hatni. Egy kisgyermek először csak azt látja, hogy ez a néni odavan a bogarakért, a madarakért, a természetért. Az én lelkesedésem átragad rá, az ő öröme pedig a szülőkre.

„Én felnyitom a szemet, a természet a szívet”

Diána nem bemagolt tudást ad át, hanem érdekes és használható ismereteket az útjuk során látottakról, ezzel is segítve az újrakapcsolódást a természettel.

– A túrákon az egész család elvarázsolódik, és bevallom, én is, hiszen a természet mindig más arcát mutatja! A programok során mesélek arról is, én miként élek, hogyan igyekszem minél jobban csökkenteni a környezeti terhelésem. Mindennapi példákat hozok, amivel teljesen közérthetővé teszem a természetvédelem lényegét. Megpróbálom érzékenyíteni mind a szülőt, mind a gyermeket a természetszeretetre! Tolmács vagyok a természet, a tudomány és a laikus társadalom között. Megérintjük a fákat, elmondom, hogy Ez a fa érted termel oxigént! Én felnyitom a szemet, a természet a szívet. Sokszor épp a gyermek az, aki hazatérve emlékezteti az édesanyját, édesapját arra, hogy inkább ne vegyék meg azt a mogyorókrémet, mert nem szeretné, ha miatta pusztulna el az az aranyos orángután. A túráim során ugyanis abban is segítek, hogy a gyermekek összefüggéseiben lássák meg, hogyan kapcsolódik akár egy hétköznapi vásárlás a természet védelméhez.

Ha a szülő szemetel, a gyermek is azt teszi

Az lenne az ideális, ha a szülők nem csupán a fertői szikes tavak élővilágát csodálva szereznék meg a szükséges ismereteket, hanem magától értetődően nevelnék környezettudatosságra a csemetéiket. A kisgyermeket pedig leghatékonyabban példamutatással taníthatjuk, vallja a túravezető.

A mai fogyasztói társadalom mindennapjai a természet kihasználásának, és nem pedig a tiszteletének jegyében telnek.

– Mi, felnőttek felelünk a következő generációkért! Katasztrofális következményei lehetnek annak, ha a szülő nem törekszik arra, hogy környezettudatosan éljen. Ha anyu megveszi, és eldobja a műanyag palackot, akkor a gyermek is el fogja dobni. Ha a szülő szelektíven gyűjti a szemetet, akkor a gyermek is úgy fogja. Minden itt kezdődik! A mai fogyasztói társadalom mindennapjai a természet kihasználásának, és nem pedig a tiszteletének jegyében telnek. Rálegyintünk, hogy nem változik azzal semmi, ha én változtatok. Holott nagyon is: a következő generáció hozzáállását már megváltoztathatjuk! A példamutatáson túl az is rendkívül fontos, hogy a gyermek ismerje, értse és tisztelje a természetben zajló folyamatokat. Ez csak úgy következik be, ha a kicsi minél több időt tölt a szabadban. Kiránduljunk nagyokat, ha esik, ha fúj! Hagyjuk, hogy felfedezzék a gyermekek a természetet: figyeljék meg a bogarakat, a madarakat, a növényeket!

Mi mindent tehetünk a természetért?

– Járjunk együtt piacra, vásároljunk őstermelőktől, hogy lássa a kisgyermek, ki, és mennyi munka van a megvásárolt étel mögött! Már azzal is jelentősen csökkentjük az ökolábnyomunkat, ha a közvetlen közelünkben tenyésztett, termelt és előállított ételeket részesítjük előnyben a ki tudja, honnan jött előre csomagolt élelmiszerekkel szemben. Gondoljunk bele, mennyi károsanyag-kibocsátással jár egy-egy transzport! Ne vásároljunk zacskóba csomagolt termékeket, hiszen azok más formában is elérhetőek. Kerüljük az olyan ételeket, amelyek pálmaolajat tartalmaznak, mivel a kitermelése, előállítása pusztítja a Föld esőerdeit. Kapcsoljuk le a villanyt, ha kimegyünk a szobából és ne folyassuk feleslegesen a vizet! Ültessünk akár a balkonon paradicsomot, epret, levendulát, nektarint adó virágokat a méhek számára, és legyen öröme a családnak is a növény fejlődésében! Ezáltal nemcsak csodálatra, de türelemre is nevelhetjük a kisgyermeket.

Tanmese a cinegéről

– Beszélgessünk el bátran a természetet veszélyeztető tényezőkről a kicsivel, hiszen nem buta, csak keveset tud – idézi Dia Karak szavait a Vukból. – Nem tudhatjuk, mi lesz abból a gyermekből: lehet szobafestő, aki nem önti ki a festékes vödröt a patakba, vagy cégvezető, aki környezettudatosan vezeti az üzletét. Felnőttként az a felelősségünk, hogy elültessük a természetszeretet magját a kicsik szívében. Ne várjunk másra, neveljük tudatosságra csemetéinket és magunkat! A túrák zárásaként egy olyan tanmesét szoktam elmondani, amit kicsik és nagyok egyaránt értenek: Ég az erdő, minden állat menekül onnan, kivéve a kis széncinkét, aki oda-vissza repül a patak és a lángoló erdő között. Te mit csinálsz? kérdezi a többi állat tőle. Hát nem látod, hogy ég az erdő?! De igen, oltom a tüzet – válaszolja a cinke. –Megteszem, amit csak tudok. Ez az én felelősségem. Tegyünk úgy mi is, mint ez a kis cinke: tegyük meg, amit megtehetünk hazánk természeti környezetéért és a messzi vidékekért egyaránt!