Baka Nóra vagyok 9 éves, Borsod megyében lakunk szüleimmel és kis öcsémmel. 4 éves voltam mikor megkaptam a világ legjobb kistesóját, az öcsémet Krisztiánkát. Emlékszem mennyire vártam haza a kórházból anyukám és a testvérem. Nagyon izgatott voltam milyen lesz, alig vártam, hogy megölelhessem, megpuszilhassam, a karomban tarthassam. Amikor hazaértek én voltam a világ legboldogabb testvére! Igazi nagytestvérként mindenben segítettem anyának. Segítettem a pelenka cserénél, segítettem az esti fürdetéseknél, megtanítottam apró dolgokra, sokat játszottunk és nevettünk… Aztán egy napon Krisztiánka nagyon megbetegedett, agyhártyagyulladást kapott, kórházba került és nem láttam hosszú heteken át. A szüleim folyton eltűntek a kórházba, s bár kicsi voltam, tudtam jól, hogy nagy a baj. 11 hetet volt távol Krisztiánka. Amikor végre hazajöhetett és mehettünk érte a kórházba nagyon boldog voltam. A szüleim meséltek róla, hogy nehéz dolgokon ment keresztül és sok minden megváltozott mióta nem láttam. A betegség miatt elveszítette a látását, a hallását, a mozgása is súlyosan sérült, szondán keresztül lehetett táplálni és gégekanülje is volt, de visszakaptam a testvérem és csak ez számít! Ahogyan előtte azóta is ugyanúgy rajongok a testvéremért. Tudom, hogy rengeteg segítségre, törődésre, szeretetre és gondoskodásra van szüksége és igyekszünk mindezt megadni neki. A betegsége ellenére rengeteget játszok vele, mesélek neki, igyekszem mindenbe belevonni őt is, ahogy azelőtt. Bár nem tudom mennyit hall, lát és ért belőle, de tudom, hogy a szeretetet és a törődést érzi és boldog tőle! Én így teszek nagy dolgokat kicsiként minden nap.