csalad.hu - Tachner Katalin: Nagyapa büszkesége
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Tachner Katalin: Nagyapa büszkesége

csalad.hu
2020. febr. 20. 14:00

Nagyapám nagyon szeretett engem. Mindig csak a jót látta bennem.

Amikor öt éves koromban zeneiskolába akartak beíratni, előtte volt egy felvételi. Egy dalt kellett volna elénekelni. Sajnos mikor az ott lévő tanárnő kért erre, semmiképp nem énekeltem. Hazaérve nagyapám kíváncsian tudakolta felvettek –e?

Anyukám mondta sajnos nem, nem is énekeltem. Papám annyit mondott:

- Nem baj a kis unokám így is bátor volt, mert elment.

Aztán következett egy óvodás farsang. Anyukám kölcsönkért nekem egy nagyon szép bohóc jelmezt. A versem is tanultuk. „Vidám gyerek a bohóc, mert a haja csupa kóc. ”A farsangi fellépésemre sokan eljöttek. Nagyapám büszkén mutatta, az ott az unokám. Igen az unokája nem mondta el a kis versét. Az óvó nénik még a mikrofont is a kezembe adták. Akkor sem hallott senki, semmit.

Nagyapám megint csak ezt mondta:

- Nem mondta el a versét, mégis szépen fogta a mikrofont.

A következő iskolás bálon szép menyecske ruhám volt. A cipő nagyon szorította a lábam. A tánc közben lerúgtam. Anyukám mondta is, kis időt kibírtam volna, Nagyapám megjegyezte:

- Nagyon szép volt még cipő nélkül is.

Aztán egy felsős farsang nagyon jól sikerült. Szőlőszemek voltunk harmadik osztályban, rajtunk volt sok felfújt lufi. A tánc közben nagyon sok gyereknek szétpukkant a lufija. Az enyémek mind megmaradtak. Még gratuláltak is.

Nagyapám így szólt:

-Szép volt minden, ügyes voltál. Neked miért nem pukkant szét a lufiaidból?

Amikor farsangon vagyok, vagy gyerekeket látok énekelni nagyapám jut eszembe. Nemcsak büszke volt rám, hanem azt is próbálta elmondani, hogy a gyerekeket lehet szeretni akkor is, ha nem tudnak mindent, ha nem tökéletesek valamiben.