Sáráné Lukátsy Sarolta: Három királyfi - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Sáráné Lukátsy Sarolta: Három királyfi

2020. febr. 19. 19:55

Közeledett a karácsony. A csípős reggelek után ragyogó napsütés ömlött szét a lombjukat vesztett fákon, de adventi hangulat csak a belvárosban volt, a csilingelő fényfüzérek, az üzlet-portálokon szikrázó angyalkák és a tündöklő Télapók csak a boltvezetők szívét dobogtatták meg.

A gyerekek is önfeledten rúgták még a bőrt, az iskola alig-alig terhelte meg a lelküket. Józsi persze leginkább az újonnan kapott mobilján nyomkodta a gombokat, az ő 13 éves gondolatait már csak ez a játék kötötte le. Okos barna szemeiben nem az előtte nyüzsgő világ tükröződött, inkább a saját belső világára, testének változásaira figyelt. Az iskola csak annyiban érdekelte, hogy lehetőleg ne szerezzen rossz jegyeket, hogy a barátai elfogadják érdekes vagy szellemes bemondásaiért.

A kisebbek lelkesen rúgták a gólokat, a dzsekit is levetették, annyira belemelegedtek a játékba. A huncut szemű, mindig ugrásra kész Bélus éppen a legújabb cselt mutatta be öccsének. Ő volt az, aki újabb és újabb mutatványokat eszelt ki a nagymama megbotránkoztatására: hol egy madzagot húzott ki a bútorok között, a földtől alig egy arasznyira, hol a játék-dobverőt kötözte föl az ajtóra, hogy az nyitáskor a belépő fejére essen. A fantáziája az egekig szárnyalt: vagy a dinókat győzte le az óriásokkal folytatott küzdelemben, vagy hős vitéz volt a törökök elleni harcban. Öccse, a hétéves Matyi először hősiesen kivédte az érkező gólt, de hirtelen elesett. Ábrándos szemében rögtön megjelent az első könnycsepp, de aztán gondolt egyet, dühösen belerúgott a labdába, hogy az a szomszéd kertig repült.

Ekkor érkezett a nagymama: - Gyertek be a szobába, már hűvösebb van! Inkább beszélgessünk!

A nagymama történeteit mindig szívesen hallgatták, szerették az érzékletesen felolvasott, a szereplők különböző beszédmódját megelevenítő meséit meg a gyerekkorának hihetetlen kalandjait, amikor még nem volt televízió és mobil sem. Most arról beszélt, hogy régen a gyerekek betlehemest játszottak, és házról házra járva elmesélték Jézus születésének csodáját.

- Maguk faragták meg a szereplőket, az állatokat, sőt az istállót is, aztán énekelve bekopogtattak minden házba. Ti tudnátok ilyent csinálni? Tavaly karácsony előtt is együtt festettük aranyra a diókat, együtt ragasztottuk a karácsonyi csillagokat, angyalkákat.

A fiúk tagadólag rázták a fejüket, de látszott rajtuk, hogy elgondolkoztak a hallottakon. Eltelt néhány nap. Vasárnap ebéd után a nagymama titkos megbeszélésre hívta a három unokát.

- Figyeljetek! Karácsony másnapján itt lesz az egész rokonság, nagynénik, unokatestvérek, mindenki. És eljátsszuk nekik a betlehemi királyok történetét. József Attilának van egy szép verse a három királyról. - Egy kis szünet után hozzátette: - Először a pásztorok beszélgetnek este a tábortűznél, de az öreg pásztor lusta, aludni akar. Egyszercsak föltűnik a betlehemi csillag, és ők is elmennek köszönteni a kis Jézust. - Majd együtt megrajzoljuk az üstököst, a királyok koronáját, még ajándékot is viszünk.

A gyerekek hitetlenkedve néztek a nagymamára, de tetszett nekik az ötlet.

- Matyikát felöltöztetjük Szűz Máriának, van egy kék lepedőm, majd abba burkoljuk. - Mellesleg, mikor én ekkora voltam, mi is eljátszottuk az iskolában ezt a történetet, és én voltam Szűz Mária. - Józsi lesz az öreg pásztor, az én kis szőrös bekecsem lesz a subája. Még fokost is adunk a kezébe. Bélus meg ébresztgeti, a barna mellényem jó lesz a másik pásztornak.

- No és a királyok? - kérdezték a fiúk elámulva.

- Van néhány csillogó, színházba járó blúzom, azok megfelelőek a királyok ruhájának. Ezeket eldugjuk a fürdőszobában, és amíg az angyal - az én leszek! - elmondja az örömhírt, addig gyorsan átöltöztök. Gáspárnak és Menyhártnak csak egy-egy versszakot kell megtanulni, de majd segítek. És ez lenne a Ti ajándékotok Apának!

Az ötletet tett követte. A következő vasárnap már jelmezes főpróbát tartottak - nagy titokban, csukott ajtónál. Bélus és Matyi egészen ügyesek voltak, komolyan vették a szereplést, csak Józsi fanyalgott, nem akarta megtanulni a verset.

Friss erdei fenyőillat lengte be a nappalit, a hatalmas karácsonyfán sokszínű gyertyafüzér villódzott, ragyogtak a kis aranycsillagok és a színes gömböcskék, még a horgolt angyalkák is a csillagszórókat bámulták, amikor mindenki ott állt a mennyezetig érő fenyőfa mellett. Halkan szólt a "Pásztorok, pásztorok" dallama, mikor az angyal - a nagymama talpig hálóingben! - bejelentette, hogy nagy figyelmet kér. A két pásztor elhevert a subán a pásztortűz (a kandalló) mellett, aztán föltápászkodtak, mikor meglátták a tündöklő csillagot. Az átváltozás is jól sikerült, Matyi-Szűz Mária már ott kuporgott a sámlin a karácsonyfa előtt, ölében a bepólyált babával. A királyok, kezükben a kincsesládával, illően köszöntötték a kis Jézust: Istenfia, jó napot, jó napot! - Egy kis súgással a verset is elmondták, Szűz Mária pedig végül elbocsájtotta őket: Kedves három királyok! Jó éjszakát kívánok!

Igaz, csak két király hajolt meg, de mindkettő nagy tapsot kapott.