Rácz Tünde: Majd azt mondom, hogy ma már ettem csokit - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Rácz Tünde: Majd azt mondom, hogy ma már ettem csokit

2020. febr. 19. 12:57

A mi kis történetünk ott kezdődik, hogy nehezen maradt terhes a kislányom, Dunaújvárosból Székesfehérvárra jártunk vizsgálatokra. Egy szép napon kiderült, áldott állapotban van.

Madarat lehetett fogatni velem, egyszerre voltam leírhatatlanul boldog, és aggódtam, nehogy valami baj legyen. Lassan, nagyon lassan eljött a 35.- ik hét, amikor otthon elment a magzatvíz. Futkostunk fel- alá, berohantunk a dunaújvárosi kórházba, ahonnan rögtön szirénázó mentőautó vitte Székesfehérvárra a lányomat. Annyira féltem....féltettem a lányomat, és a még meg nem született kisunokámat. A vejemmel mentünk utánuk, mire felértünk 5 perces fájásai voltak. A férje bement a szülőszobába, apás szülést szerettek volna. Jó pár óra várakozás után nyílt a szülőszoba ajtaja, a vejem állt ott / 190cm, 140kg/ zokogva, a vállamra borulva mondta, hogy megszületett a kisunokám, és az ő felesége a világ legerősebb asszonya, nagyon büszke rá. Együtt sírtunk örömünkben. Pár perc múlva én is kezemben tarthattam az első kisunokámat, Hannácskát, aki 2.2 kg- al, és 42 cm- el született. Nem tudom szavakkal kifejezni, amit akkor ott Ő adott nekem, de az biztos, hogy a világ legjobb, legcsodálatosabb érzése volt, ami azóta is tart. Már 4 éves, a minap beszélgettem vele, magyaráztam, hogy idegenektől nem szabad elfogadni semmit, ha hivják, ne menjen el senkivel, ha azt mondják, hogy vesznek neki csokit, cukrot, akkor se. Gondolkodott, majd azt vákaszolta, hogy " Mama, majd azt mondom, hogy ettem már, és 1 nap csak egyszer ehetek édességet, mert mérges lesz az anyukám".

Két év múlva megszületett a kistestvére, Livike, egy életvidám, csacsogó cukibaba, Imádják egymást, és persze a nagyit. Elmondhatom, hogy azóta kétszeres, boldog, büszke nagymama vagyok imádom a két kis apróságot, aktívan részt veszek a mindennapjaikban.