Prágai Gizella: Miért jó nagyszülőnek lenni? - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Prágai Gizella: Miért jó nagyszülőnek lenni?

2020. febr. 19. 11:19

Intenzív figyelemmel, szeretettel kísértem, kísérem unokáim fejlődésének minden állomását. Kislány unokám születése után hamarosan nyugdíjba vonultam. Többek között azért, hogy minél többet mellette, mellettük lehessek, segítsek nekik, támogassam őket.

No természetesen az is motivált, hogy még egyszer átélhessem ezt a gyönyörű, semmivel nem pótolható időszakot, mikor a pici babából, nagylány lesz. Motivált igen, hogy tanúja legyek, hogyan kezd járni, hogyan tanul meg beszélni, hogyan csodálkozik rá a nagyvilágra. No, és hívott, lelkesített a babaszoba illata, a finom, bársonyos bababőr érintése, az első szemkontaktus, az első mosoly, első kacagás, az első igazi unoka-nagyi lelki találkozás! Mikor kimondja a szót Mama, s közben ragyogó arccal, széles mosollyal égig ugrál örömében, mert megérkezem hozzájuk, az öröm leírhatatlan, elmondhatatlan. Mégis megpróbálom...

Első igazi kacagását, 3-4 hónapos korában egy újságpapír alapozta meg. Előtte téptük, hasogattuk ketté a papírdarabokat és annak a harsogása roppantul tetszett neki. Végigkacagta mindig a lapok széttépését. Megfigyeltem, hogyan tanul beszélni. Először csak a rövidebb szavakat, annak is az első szótagját próbálta kimondani, azt is nagyon mókásan. Később is nagyon sokszor humorosra sikerültek közlései.

Egyik nap sír, mutatja a lába ujját, s mondja: megütöttem az ujjam jábát.

Mit főzzek kérdésemre: - Jeveset, van benne gajuska!

Bodobács bogárral játszott, egyszer csak mondja: Már meghalt a bodobács. Mi történt? Ujjammal kicsit megpuháztam......

Szokásos ovis kérdés: Mi volt az ebéd az oviban? Kenyér, de vizet is adtak hozzá....

Kicsit köhög, mire ő: Már évek óta ezzel küzdök.

Valamilyen pici apró sérülése volt a kis karján, talán csípés, mondta az anyukája, hogy nézzem meg, erre ő: de Mama neked nincs orvosításod!

Az oviban foglalkozás van a csoportszobában. Előkerül egy labirintus játék, a kiutat kell megtalálni. Próbálkozik, gondolkodik, vidáman mosolyog, majd mondja az óvónéninek: Anya nunusából is kitaláltam, innen is csak kitalálok valahogy!

Reggel korán érkezem hozzájuk, mert anya elment dolgozni. Öltözünk, vinni szeretném hozzánk, közben mondja, hogy felkavarodott a gyomra, hányingere van. Jaj, drágám akkor megyünk a fürdőszobába! Ő: Nem, annyira nem kell, majd hányok nálatok!

Egy udvari kisebb baleset után sírt nagyon. Próbálom megnyugtatni. Ölembe ültetem, simogatom a fájós kezét. Erre ő: Mama, te miért születtél mamának?

Máskor így kedveskedik nekem: Mama te anya való vagy!

Elköltöztek egy másik településre. Pár nap múlva náluk. Ebédelünk. Jól laktál drágám? Ő: Igen, jó helyen lakunk. /Mi nevetünk../ Ő: Mit mondtam már megint?

Anyja alszik a szobában. Ő be akar menni. Figyelmeztetem ne menjen be, mert anya most aludt el. Ő: De én tudok hallatlanul járni! Anyja közben hapcizott. Ő: Isten éltessen Anya!

Reggel oviba készülődés közben. Fáj a hasa. Anya! Tudom mitől fáj a hasam. Mitől? Menstruációs görcseim vannak.

Bevásárlóközpontban már egy ideje sétálunk, nézelődünk. Ő, Tesó, én és az Édesanyjuk. Szólok nekik, hogy kicsit elfáradtam, kimegyek, majd megvárom őket. Később keresnek, de először nem találnak. Ő: Mama mért mentél ki? Úgy aggódtunk, hogy a szívritmust, a szív dallamot hoztad ránk.

Szép május végi, kellemesen délután gyermeknap előtt. Sétálunk a városban, meglát egy plakátot. Jaj, de jó! Holnap gyerek nap lesz, és akkor miiiinden olyan gyerektikus lesz!

Ha még eddig nem derült volna ki, itt a pályázati anyag végén megpróbálom megválaszolni a nagy kérdést! Tehát miért jó nagyszülőnek lenni? Mert ugyan ha nincs is orvosításunk, de bölcsek, tapasztaltak vagyunk, s ebből adódóan olyan emocionális kötelék alakul ki az unokáinkkal, hogy minden olyan felhőtlen, „gyerektikus” lesz gyermeknek, felnőttnek, nagyszülőnek egyaránt!