Polgárné Szécsi Angéla: A farkas megette a nagymamát - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Polgárné Szécsi Angéla: A farkas megette a nagymamát

2020. febr. 19. 12:52

Nagy gondban vagyok, mert 10 unokám van (két fészekaljból.30 évvel ezelőtt kerültünk össze, a párommal, és hoztunk 3 ill. 2 gyereket a második házasságba) Az unokák ma 25-2 éves kor között 5 fiú és 5 lány.

Ráadásul 5 unokával 14, 12, 9, 8, 6 évessel, egy családi „társasházban” lakunk. Mi nagyszülők a földszinten, ők meg az első ill. második emeleten. Ennek minden előnyével és hátrányával. Néha átjáróház a lakásunk, a nappalira mondták már hogy mint egy jól felszerelt váróterem. Van, hogy mind az öten itt vannak, és a hangzavar kissé nagy. No ilyenkor szoktam gyorsan egy- egy közös sütemény sütést kezdeményezni. Ezt nagyon szeretik. Egyik darálja a diót, másik méri az adalékot, harmadik töri a tojást, negyedik veri a habot, a legkisebb kinyalja a tálat. Utána csatatér marad, de nem bánom.

Imádom mikor a 6 éves, fél órával az óvodába menet előtt lejön hozzám reggel. Vagy mikor iskolából jövet bejönnek, és elújságolnak valami fontos dolgot. Nekem bearanyozzák a napomat. Ugyanakkor a szülőknek is jó, ha kell segítség, kéznél vagyok.

Az unokatestvérek, mint testvérek játszanak együtt, összevesznek, kibékülnek, de soha nem unatkoznak, és nem a Tv nézés, kütyü nyomkodás a fő tevékenység. Közös „színházi” előadásokat is tartanak nekünk. Lili a nagylány a rendező, s a kicsik mind szerepelnek. Nyáron pl. előadták a Ludas Matyit. Egy hétig írták a szereposztást, és a szövegkönyvet, készítettek jelmezeket. Berendezték a teraszt színpadnak. Nagypapa lett Döbrögi, neki nem kellett jellemez, kész volt úgy ahogy van. A hintaágyhoz kötözték, szerencsére nem fához, A sok sok főpróba alatt időnként, kényelmesen szundikált, de mikor szerepelni kellett nagyon jól alakította Döbrögit.

Rengeteg sztorim van, s nem tudom melyiket írjam. Talán ami tegnap volt, a legfrissebb élmény. A 2. osztályossal Környezet Ismeret témazáróra készültünk. Téma az erdő: szintjei, növények, állatok. Kezdve a talajszint, cserjeszint, stb. növények fajtái, majd az erdőben élő állatok, a bogaraktól a madarakon át a ragadozókig. Szerintem 8 éves gyereket meghaladó kifejezéseket (fej ,- tor, potroh stb.) próbálok a kis fejébe tömni. Ahhoz folyamodtam, amit a Szeretlek Magyarország c. műsorban láttam. Felolvastam egy- egy témára pl.állatra vonatkozó szöveget a tankönyvből a lényeges szavakat kiemelve, és ha 5 „lényeges” kifejezést, szót vissza tudott mondani akkor kapott 5 pontot. Szorgalmasan gyűjtögette a pontokat. Már 2 órája ismételtük a fél éves anyagot, időnkét megszakítva egy kis evéssel, ivással, nyalakodással. Ő is én is, elég fáradtak voltunk már. Gondoltam, hogy a farkasról biztos tud magától is mondani pár szót. Feltettem a kérdést -Mit tudsz a farkasról? Boldogan jött a válasz: - megette a nagymamát. Aztán még annyit hozzátett, hogy nem vállnak el egymástól a farkas mama és farkaspapa. Ez a könyvben úgy szerepel, hogy a nőstény és a hím gyakran együtt marad.

Nálunk egy esős vasárnap délutáni kártyapartira, sakkpartira mindig van jelentkező.

Nyaraink meg különösen kalandosak. Minden nyáron együtt kalandozunk. Egyik nyáron, Zalakarosról kerékpár túra volt a Kis Balatonhoz. 3 unokával vágtunk neki ennek a kalandnak, s visszafelé jöttünk már, amikor az akkor 6 éves Bálint biciklije megadta magát. Nagypapa és két unoka tovább mentek, mi ketten leültünk az árokparton, s vártuk a Papát, hogy visszajöjjön értünk autóval. De nagyon csíptek a szúnyogok, hát elindultunk, toltuk a bicikliket. Bálint csakhamar nagyon elfáradt, hát levettem az övemet, és azzal felkötöttem a biciklijét a csomagtartóra, s őt az ülésre ültettem, igy toltam. De az a fránya bicikli minduntalan le akart esni. Elkezdtem stoppolni, kis teherautót, mikróbuszt. Mind megállt, de egyik sem tudott felvenni. Igaz csak kettő volt. Mígnem egyszer egy szembe jövő személyautó megállt. 4 fiatal ült benne és készségesen próbáltak segíteni. megjavítani a biciklit, de nekik sem sikerült. Próbálták betenni a csomagtartóba, mert akkor én tudtam volna vinni a gyereket. De oda sem fért be. Felajánlották, hogy elviszik Bálintot, mert ők igazából Zalakarosra mennek, csak látták, hogy nem vett föl a mikróbusz és azért fordultak vissza, hogy segítsenek. Nem mondom, hogy nem izgultam, míg fel nem hívott a Nagypapa, hogy most érkezett meg a gyerek, minden rendben. Mikor beszámoltunk a kalandról az Anyukának hát nem nagyon örült. Kérdezte, a fiától - Hogy mertél beülni egy idegen autóba? Nem féltél, hogy elrabolnak? Bálint nyugtatta az Anyukáját. Ugyanmár óvonéni volt, van annak 100 gyereke minek kellett volna még egy. Mai napig hálával gondolok a két fiatal párra.

Hát ezért jó nagyszülőnek lenni. Csupa kaland az élet unokákkal.