csalad.hu - Nagy Györgyné: Vidám születésnap
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Nagy Györgyné: Vidám születésnap

Szondi Réka
2020. febr. 19. 19:50

A mai rohanó világban nagyon nagy érték a család! Öröm ünnep az, amikor mindannyian együtt lehetünk: a két gyermekem a párjaikkal és az öt unokám.

Számomra ők jelentenek mindent. Különlegesnek számít a mi családunk, mert két ikerpár unokám van s egy lány, akinek nincs ikerpárja. A maglódi ikrek kilenc évesek, az ő lánytestvérük tizenegy. A fóti kislányok öt évesek. Mindannyian mások, még is sok a közös bennük az én számomra. Ők jelentik nekem az örömöt, a vidámságot és a tettvágyat a szürke hétköznapokban. Nagyon sokat vannak nálam a nyári szünetben és hétvégén, így jól ismerem a szokásaikat és érdeklődési körüket.

A fóti ikerlányok különösen érdeklődnek a természet és a bennünket körülvevő környezet iránt. Állatszeretetük pici koruktól meghatározó. Biológus édesanyjuk erre tanítja őket. Ők az olyan állatokat is szeretik és védik, amelyek mások számára nem szépek, esetleg undorítóak. Ha az utcán sétálunk, és eső után előbújt csigákat találunk, azt felveszik, beteszik egy bokor alá, nehogy rálépjen valaki. Ha találnak egy elpusztult bogarat, ha tehetik eltemetik. No, és itt van a békák iránti szeretetük! Amikor az édesapjukkal elmegy a család horgászni a Fóti tóhoz, ők vadkacsát etetnek vagy az édesanyjuk kivesz nekik egy-két békát és azzal játszanak.

Egy ilyen békás történetet írok most le.

Október végén a lányok születésnapját ünnepeltük. Már az egész család ott volt. A legnagyobbik maglódi lány unokámat és engemet kihívtak, hogy megmutassák a „cuki békát”, amelyik beköltözött a vízóra aknájukba. Az édesanyjuk kivette a vízóra aknából, s én ott maradtam a három lánnyal a békával játszani. A homokozóba kis kuckót építettek neki, kerestek néhány rovart, azt elé tették. Én meg csak távolságtartással figyeltem őket ahogyan ők becézgetik, simogatják a maglódi lány unokámmal együtt. Én meg e közben fényképezgettem őket. Kérdezgették tőlem: Mama! Ugye milyen cuki? Az ő kedvükért azt válaszoltam, hogy igen. Ekkor azt mondta az egyik kislány: Mama! Most te fogd meg, s mi fényképezünk le vele! No, ekkor meglepődtem egy kicsit! Már-már közel voltam ahhoz, hogy megfogjam, hiszen azt nem mondhattam nekik, hogy én undorodom tőle.

Szerencsére akkor érkezett meg az édesapjuk a szülinapi tortával, amiért elment a cukrászdába! Így megúsztam a béka simogatást! A kislányok anyukája visszatette a helyére a vízóra aknába, hogy ott biztonságosan átteleljen. Mi pedig bementünk a házba. Nagy kézmosás után elfújták a lányok az öt gyertyát, s vidáman falatoztak a szülinapi tortából.

Vidámságtól, gyermek nevetéstől volt hangos a ház. Én pedig azon gondolkodtam, hogy ha nem érkezik meg abban a pillanatban a fiam, a lányok apukája, vajon megsimogattam volna-e a békát?