Lugosi BaBett: Csikós Illés - A lugosi zokesz - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Lugosi BaBett: Csikós Illés - A lugosi zokesz

2020. febr. 19. 15:16

Nagyapám köztudottan leleményes ember volt, ügyesen rögtönzött szempillantás alatt tudott kényszerhelyzetekben zseniális gondolatokat csiholni komor tekintete mögül.

Édesanyám mesélte, hogy kislány korában a hatalmas eperfáról lengedező hintáján a babájával a kezében játszott. A disznó ólból kirontottak a malacok, röfögve szedegették a lehullott epret. Banyu ijedtében elejtette a nemrég kapott babát, amit a malacok azonnal csócsálni kezdtek. Megtiporva leharapott fejjel lökdösték a legkedvesebb ajándékát. Kétségbeesetten sikoltozott, Édesapja kirohant a házból bekergette a disznókat az ólba. Utána megkísérelte a lehetetlent, megvigasztalni keservesen síró elsőszülött leányát. Mivel a baba fejének darabjai összeillesztésére tett kísérlet eredménytelen volt Nagyapám sajátos megoldást választott. Megígérte kislányának, hogy ŐK KETTEN ha megcsinálják, szebb lesz mint újkorában! Előhalászta munkásnadrágjából a nem túl tiszta rongyzsebkendőjét, közepébe belehelyezett egy nagy fej hagymát. Madzaggal közösen megkötözték. Nagypapi a szivarzsebben állandóan hordott lila tintaceruzát, azt megnyálazva szemeket, orrot, szájat rajzoltak a bezsebkendőzött hagyma elejére. A kerítésről leakasztott egy darabka drótot, azzal közös erőfeszítésekkel odadrótozták a megtiport babatestre az új fejet.

Summázásként meggyőzte gyermekét, hogy ilyen különleges babája senkinek nincs a világon. Meggyőződésem, hogy a drót nemcsak a babaalkatrészt, de őket is nagyon összekovácsolta. Sajátos Papus módszer volt ez a javából, akárcsak a következők:

Óvodás koromban emlékszem megérkezett nyírlugosi Papa hozzánk Budapestre, egyik kezében táska, másik kezén könyékig gipsz. Banyu jajveszékelt, hogy mi történt Édesapjával, mire Papa szólt neki ne károgj kisjányom. Inkább segíts levenni. Banyu nem értette mit akar. Nagyapám ingerülten rá szólt, ne nézz már ilyen bambán! Hozd az ollót! Ez csak egy kölcsön gipsz, kutya bajom. Csak álcából van rajtam! Kiírattam magam a haverommal pár hétre, mert hiányoztatok! Legfőképpen az unokám! Azzal nekiláttak, letekerték a gézt gondosan, levált a fél gipsz! Óvatosan! Monda a Papa, mert ha megyek haza visszatesszük! Elvégre táppénzen vagyok!

Reggelenként elkísért az oviba valamelyik szülőmmel, délután pedig Ő jött értem egyedül! Mindketten nagyon büszkén fogtuk egymás kezét. Micsoda meséket tudott! De nem ám könyvből! Tanított, dicsért, soha nem szidott. Egyik délután, amikor értem jött, kiderült, hogy csak becsapta lakás ajtaját, nem tette zsebre a kapott lakáskulcsot. Szüleim dolgoztak, ezért a játszótérre mentünk, ahonnan majd látjuk ha hazaér valaki. Egy idő után szelesre fordult az idő, szóltam Papának, hogy fázik a kezem. Kutatott a zsebeiben, majd az én óvodás táskámban, amiben talált egy zoknit. Leültünk a padra, elővette a kisbicskáját, és azt mondta nekem. Ide figyelj Illéske!

Csinálok neked egy lugosi zokeszt. Azzal szívfájdalom nélkül egy határozott mozdulattal felhasította a zokni elejét. Forgatta egy kicsit a kezében, majd a sarok résznél a bicska élével szúrt egy lukat. Ezt megismételte a másik zoknival is. Olyan megnyugtató hangon mondta, na kisonokám, most már nem fogsz megfagyni! Kész a lugosi zokesz! Ráhúzta a kezeimre úgy hogy a saroknál lévő lyukon kibújt a hüvelykujjam, az elején pedig a többi négy. Kicsit visszahajtotta, és azt mondta: Ugye olyan meleg, mint egy kiskályha! Karizmatikus, szuggesztív egyéniség volt, nem csak elhittem neki, de emlékszem, éreztem is a kályha melegét a zokesz alatt! Hát ilyen volt az én Nagyapám! A csúcs az volt, amikor a szüleim megláttak bennünket, Banyu kétségbeesett arccal kérdezte, hogy neked meg mi van a kezeden? Mire én a világ legtermészetesebb módján közöltem: lugosi zokesz! Sandán kacsintott rám, kuncogtunk nagyapámmal, mert ez a zokesz a mi titkunk volt! Látszott a Szüleimen, hogy nem értenek semmit. Hát így kovácsolódtunk mi is, lassan a szeretetfonál segítségével, amelyet Nagyapám oly ügyesen tekert szerettei köré.

Nyugodjon Békében.