csalad.hu - Kovács Margit: Kedves Mama!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Kovács Margit: Kedves Mama!

csalad.hu
2020. febr. 20. 11:09

Most megpróbálok mindent elmondani, mit akkor mikor utoljára találkoztunk nem tudtam.

Másnap már késő volt és a szívem megszakadt, nem mondtam el, de tudnod kell. Gyermekként csodáltalak és te voltál a biztonság az életemben, te adtad meg azt mire szükségem volt. Megtanítottál beszélni és járni, örömmel szaladni a lepkék után. Játék babát készíteni pár szőlőlevél és virágszirom összekötéséből, ami ha kiszárad jól fog mutatni még a polcon, és ott sorakoztak a babák egész tavaszig.

Tisztelni és csodálni a rét színes virágait, az erdő magasba nyúló fáit, a természet ezerarcú teremtményeit. Láthattam melletted a munka igazi értékét, és megtapasztaltam a kétkezi munkám örömét. Segíteni a rászorulónak, mert most neki van szüksége, de lehet, holnap nekem lesz.

Mindig tudtad mikor szomorú voltam egy rosszul sikerült felelet miatt, vagy, mert pápaszemesnek csúfoltak az iskolában. Csak annyit mondtál, ne szomorkodj holnap egy szép új nap vár, és a szemüveg még divat lesz egyszer.

Együtt sétáltunk a szombati piacra, én csacsogtam te a régi emlékeket mesélted, az emberek meg mosolyogva néztek. Megmutattad mit jelent önzetlenül szívből szeretni, és lemondani, hogy nekem jobb legyen. Mikor elestem és a térdem megsérült sírva kerestelek, te szépen csendben megnyugtattál engem és bekötözted a sajgó térdem, közben a könnyeket a szememben mosollyá varázsoltad kedves szavaiddal.

A minap a legkisebb gyermekem, a dédunokád őt sajnos már nem láthattad, megütötte magát, én az emlékeimbe nézve, csendben megnyugtattam, és mosolyt varázsoltam a könnyei helyére. Köszönöm, hogy a fájdalom nem vált rémálommá számára. Emlékszem mikor kislány voltam hisztiztem és hát toporzékoltam, rám néztél ráncos kezeddel a hajamat végig simítottad, halkan, de határozottan mondtad: nem. Lassan elhallgattam, majd később elmagyaráztad, hogy miért nem, és én megértettem.

A középső dédunokád, csodálatosan szép lány lett belőle, nagyon büszke lennél rá, ha most látnád, tudom. Ő is próbálkozott a hisztivel, hogy minden kell, én elmagyaráztam neki, hogy miért nem lehet minden az övé, és ő is megértette szavaim. Köszönöm drága mama, amiért őszinte voltál velem és én is az lehettem. Gyermekkoromban sokszor elmondtad, amit teszel, és mondasz azért felelős vagy, ne cselekedj, és ne beszélj meggondolatlanul.

Lassan én is felnőttem melletted, és eljött az idő, hogy társa legyek egy másik embernek, nem mondtál véleményt és nem kritizáltál. A nagy nap is elérkezett végre, büszke és boldog voltál, mikor a fehér ruhában láttál, a férjem oldalán. Ott álltál mellettünk, és arra kérted, hogy most már ő vigyázzon rám. Láttam a szemedben, te megtettél mindent és átadtad a tudásod, bölcsességedet, rajtam a sor, hogy mindezt tovább örökítsem.

Most, hogy már a legnagyobb dédunokád is felnőtt lett és az igazi életben próbálgatja szárnyait, már nem tudom megóvni és védelmezni őt. A legjobb tanácsom mit tőled kaptam, és már én adom neki tovább, hogy bármit is mond és bármit is csinál azért már ő a felelős. Csak reménykedem, hogy a sok jót és értéket mire megtanítottál én is átadhatom. Köszönöm neked az életet, a szeretetet. A legfontosabb, amit mondani akartam az, hogy nagyon szeretlek téged.