csalad.hu - Kovács Júlia: Koreográfia
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Kovács Júlia: Koreográfia

Szondi Réka
2020. febr. 19. 15:09

Az unokáim szeretnek táncolni. Ilyenkor én vagyok a néző, és rajongva tapsolok. A minap azonban úgy döntöttek, hogy a harmadik fellépő én leszek, s akkor ők lesznek a nézők.

Az ágyneműtartóban gyűjtöm azokat a kihízott ruhákat, amiket valaha különösen szépnek tartottam. Van köztük fodros, flitteres, rakott, és zsabós. Emma egy fekete fodros ruhában szinpadi táncot adott elő, amit őszinte rajongással tudtam megtapsolni. Abigél derekán a skótkockás rövidnadrágot madzaggal kötöttük meg. A fejére egy régi svájci sapkát rakott, s abban járta el stepphez erősen hasonlító magánszámát. Neki az arca is táncol, s lehetetlen nevetés nélkül nézni, de mégis erősen törekedni kell rá. Amikor mégsem sikerül kellően rendezni vonásomat, ő megsértődik, s a táncot abbahagyva durcásan elvonul. Ilyenkor persze engesztelem.

- Annyira tetszik a táncod Abigél! Olyan szórakoztató. Azért nevetek, mert te olyan vidáman táncolsz, hogy rámragad a jókedved.

Szóval most lehetőséget kaptam rá, hogy én is bemutassam tánctudásomat. A flitteres rakottszoknyát rajtam is madzaggal kötöttük meg, mert a cipzárt, azt nem tudtam felhúzni. A vállamra egy tűzpiros selyemsál került.

- A hajadat is meg kell csinálni Nagyanyó! - mondta Emma. Pár perces jajjgatást követően, fejemen két copffal, és egy kis bajusznak tűnő rúzzsal a szám körül, neki is állhattam a produkciómnak. Egy hetvenes évek beli disco zenét választottam alapnak, azt gondolva, hogy most valami újat mutathatok nekik. Riszáltam és forgattam a csipőmet, vadul ráztam a fejem, mozgattam a vállam. Kisunokáim úgy fél percig bírták nevetés nélkül, majd jobbra-balra dőlve hahotáztak. Én még fél percig kitartóan táncoltam, aztán mivel kezdtem kimelegedni, gondoltam, most én sértődök meg. Abbahagytam a táncot, s duzzogva bevonultam a másik szobába. Rövidesen mindketten utánam jöttek.

- Nagyanyó! – mondta Abigél. Te nagyon ügyes vagy! Te még nálam is vidámabban táncolsz! Ez nagyon szórakoztató volt, azért nevettünk.

Gyorsan hagytam magam megvígasztalni. Emma azzal az ötlettel állt elő, hogy betanít nekünk egy koreográfiát.

- Spárgából indulunk – adta ki az utasítást, s már lent is volt a földön. Abigélnél szebb spárgát igazán senki nem tud csinálni. Szálfa egyenesen, teljes angolspárgában ült a földön, kezeit kecsesen feje fölé emelte, ahogy Emma mutatta.

- Hát ezt én nem tudom megcsinálni – mondtam.

- Jajj Nagyanyó! – méltatlankodott Emma. Hát nem azt szoktad mondani, hogy amit elképzelünk, és erősen akarunk, azt meg is tudjuk csinálni? Hát akkor most csukd be a szemed, erősen képzeld el, s menj le spárgába.

- Na ebből most hogy jövök ki? – gondoltam.

Mivel a flitteres rakottszoknyám elég hosszú volt, gondoltam talán sikerül úgy csinálnom, mintha …

Terpeszben ültem le a földre, s a szoknyát szépen eligazítottam magam körül. Kezeimet kecsesen felemeltem én is. Emma ingatta a fejét, amivel azt jelezte, hogy nem tökéletes, de elfogadja. Ezután kezeit továbbra is feje fölött tartva felemelkedett, s lábujjhegyre állt. Abigél tökéletesen utánozta. Én is megpróbáltam, de természetesen nem sikerült, ezért kezeimet lerakva, nyögdécselve felemelkedtem.

- Nem jó Nagyanyó! – bírált Emma.

- Nem szabad a kezedet lerakni! Kezdjük előlről.

Mikor másodszor sem sikerült kiviteleznem az elemet, Abigél előállt egy ötlettel.

- Akkor mi álljunk fel, s utána Nagyanyó karját kétoldalról megfogjuk, és kecsesen felsegítjük. Azután mind a hárman lábujjhegyre állunk, s felemeljük a karunkat.

- Jó ötlet! – mondta Emma.

Ismét felvettük az alapállást, azaz a spárgát. A lányok szépen felálltak, majd kinyujtottam karjaimat, hogy két oldalról meg tudjanak fogni. Átszellemült arccal láttak a feladathoz, de pár másodperc után már látszott rajtuk az erőfeszítés. Kicsit el is emelkedtem a földről, de aztán visszaestem, magammal rántva mindkettőjüket. Miután a földön hemperegve kinevettük magunkat, Emma tudott először megszólalni.

- Tudod mit Nagyanyó? Inkább legyél néző.