csalad.hu - Kemény Gy. Tamás: A régi ház körül öregszik minden…
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Kemény Gy. Tamás: A régi ház körül öregszik minden…

Szondi Réka
2020. febr. 19. 12:02

Régi sláger! Kovács Kati száma, amelyet sokszor elénekelt., Amikor ezt a dalt hallom, mindig eszembe jut az a bizonyos régi ház….

Akácfa utca 45 !

Egy ősrégi négyemeletes, körfolyosós, proli épület a hetedik kerületben, amelyhez a legtöbb emlék fűz azok a házak közül ahol életemben valaha is laktam.

A szóban forgó házban, az első emelet 6 számú húsz négyzetméteres lakásban

éltem át gyermek és ifjúkoromat a szüleimmel együtt. Itt vészeltem át a második világháború borzalmait, és azokat az időket, amikor sárga csillagos ház lettünk a zsidóüldözések idején.

Rég volt, de sajnos igaz.

Azóta sokszor elsétáltam, a régi ház előtt, valami megmagyarázhatatlan nosztalgia vonzott ehhez a helyszínhez.

Amikor nagykorú lettem és munkát kerestem, az önéletrajzomban mindig beleírtam : Nehéz gyermekkorom volt.

Nem túloztam el a helyzetemet.

Mégis úgy gondolom, nem voltam boldogtalan.

Mesélek a 12 esztendős unokámnak azokról a régi időkről…

- Jó volt abban az Akácfa utca 45-ben gyereknek lenni ?.- kérdezte Ancsi unokám –!

- .

- Mindig történt valami érdekes , sohasem unatkoztam. Olyan élet volt a házban, amilyet esetleg csak a régi filmekben lehetett látni. .

Minden nap kora reggeltől-késő délutánig, egymást váltva jöttek a házba a különböző portékát kínáló emberek, akik a ház udvarában, akár a ligeti kikiáltók harsogták : „ Itt az ószeres, mindent veszek ! „ A jeges, a jeges ! „ „ Méz, máz törökméz, aki vesz annak lesze, aki nem vesz beteg lesz”

S jött a vándorköszörűs, meg a drótostót. A legjobban az alkalmi énekeseket vártam, akik tangóharmonika vagy hegedű kísérettel énekelték a legújabb slágereket. „ Csak egy nap a világ… Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott… Majd a produkciójuk végén megköszönték a tapsot és összeszedték az emeletekről ledobált aprópénzeket.

Csodáltam a verklis embert, aki olykor megengedte, hogy én is tekergessem a masináját.

A ház negyedik emeletén laktak Rónáék. Róna papa a Fővárosi Operettbe volt súgó, Róna néni ugyanott jegyszedő.

Fiacskájuk Róna Viki jó barátom volt, az Operett színház balett karában lépett fel. Nagy jövőt jósoltak neki. A jóslat bevált, világhírű balett-táncos lett.

Óriási szenzációnak számított, amikor a házban megjelent Viki keresztmamája. Ilyenkor a ház minden lakója a körfolyosó korlátja mögül leste a nagyasszonyt. Honthy Hannát.

- Ki volt az a néni ?

Minden idők legnagyobb primadonnája.. A művésznő kedves mosollyal és integetéssel fogadta a hódoló lakók vastapsát, akár a színpadon, pedig el sem énekelte a ház lakóinak a Hajmási Péter, Hajmási Pált..

Ancsika nagy érdeklődéssel hallgatta a régi történetet.

- Gyuri papa, szeretném megnézni hol laktál …

- Régi kopott, omladozó vakolatú ház, nem fog tetszeni neked a szép családi házatok után – próbáltam lebeszélni.

- Nem baj, ahogy mesélted, nagyon érdekes hely lehet.

Gyenge jellem vagyok, nem tudok ellentmondani ennek az aranyos kislánynak.

Az Akácfa utca 45 ház előtt megálltunk.

- Ancsika láthatod, tényleg nagyon szomorú állapotban van a ház.

- Az igaz, de számomra mégis szép, mert te sokáig itt laktál. Menjünk be a házba, szeretném megnézni belülről is, hogy hol laktál. …

- Jobb, ha nem nézed meg. Nagyon szegényes…

- De …Gyuri papa…légyszi … ha már itt vagyunk.

- Na, jól van ! Hoppá, nem lehet bemenni zárva a kapu.

- Megnéztem a lakók névjegyzékét. Egyetlen ismerős név sem volt.

Hogyan is lett volna !

Vagy hatvan év telt el azóta, amióta elköltöztem onnan.

A kapu zárva, kihez csengessek fel a kapu telefonon ?

Senki nem enged be manapság idegeneket .

Vártunk, amíg valaki ki vagy bemegy a házba.

Némi várakozás után bejutottunk az udvarba. . S mentünk fel az első emeletre, bekopogtattunk a 6- os számú lakásba.

Egy asszony kinézett az ablakon, miután felmérte, hogy „csak” egy öreg ember és egy kislány, ajtót nyitott. Kiderült, neki is hasonló korú kislánya van,akit vár haza az iskolából.

Bemutatkoztam.

- Ebben a házban születtem és itt laktam vagy huszonöt évig, az unokámnak szeretném megmutatni gyermekkorom helyszínét.

- Tessék befáradni - invitált a kedves fiatal asszony.

Nem tagadom, vegyes izgalommal léptem be a lakásba. Vajon mi változott azóta ?

Tudtam nagy felújítást nem lehetett végrehajtani a kis lakásban.

Egy valami azért változott, eltűnt a spájz, helyébe zuhanyozó került.

Nekünk nem volt fürdőszobánk. Teknőben fürödtünk, hetente egyszer pedig a Kürt utcai kádfürdőben.

A konyhában sparhertben fűtöttünk, anyám azon főzött. A jelenlegi lakó modern villanytűzhelyen teszi hasonlóan.

Ancsika a szobában csodálkozott a legjobban.

- Hű, de kicsi ! Gyuri papa, hogy fértetek el a mamáddal és papáddal hárman ebben a csöpp szobácskában ?

- Képzeld el, amikor gettóba került ez a ház, akkor ebbe a szobába rajtunk kívül még három zsidó családot összesen tizenegy embert zsúfoltak be ide .

- Borzasztó lehetett…Hogyan fértetek el ?

- Tudod édesem, sok jó ember kis helyen is elfér.

Elbúcsúztunk a kedves asszonytól, akinek akkor jött haza a kislánya, akivel az unokámmal hamar összebarátkoztak.

- Gyere el hozzánk máskor is Ancsi !

- Én is meghívlak hozzánk Dóri!

Valami történt akkor…

A régi ház körül, élni kezd minden,

A kert a fák,a fal,a bútorok

Egy kisgyerek dereng emlékeimben

Egy kisgyerek, ki már nem én vagyok…