Mindenféle járt a fejemben, miközben behoztam ide az írógépem mellé egy szeletke megszáradt kuglófot. Beléharapok, s mit ad Isten, a fogamba akad egy apró dióhéj. Majd beletört! Na, ez aztán elindította a kerekeket…
Nemrég a lélekről és a szellemről hallgattam egy előadást. Napokig e körül jártak a gondolataim. Eszembe hoztak egy régi történetet. Akkor szülőnek már öregek voltunk, mégis elképesztően naivak. Vagy inkább buták. Ott nyiladozott, jobban mondva mutatkozott meg előttünk a negyediknek született gyerekünk lelke. Most döbbentem rá.
Ma huszonkét éves. Ő volt az első unokánk. Ő tett ötvenévesen nagymamává. De én még ötvenévesen is buta voltam. Másra figyeltem, mint amire kellett volna.
Messze innen, a Hernád folyócska mellé telepedett kis faluban jártam. Most, a nyár végén. A vírusnak itt nyoma nincs, a főútról ösvény szalad a víz felé. Mintha megállt volna az idő…