Honvéd Péter: Úgy szeretlek, mint… - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Honvéd Péter: Úgy szeretlek, mint…

2020. febr. 20. 11:19

Új gyermek érkezése mindig nagy feladat és öröm egy család életében.

A testvérek pedig különösen is mozgásba jönnek, amikor valami felborítja a megszokott helyzetet: főleg, ha az egy kistestvér képében érkezik :) Ilyenkor a gyerekszáj is másképp jár, hiszen bőven van mit megemészteni a tesóknak az új kis jövevény láttán. Nem volt ez máshogy akkor sem, amikor mi, nagyszülők mentünk hétvégére, hogy Ádámot, a legifjabb unokánkat meglátogassuk. Jómagam és a Mama már alig vártuk a találkozást…

Ádámnak két idősebb lánytestvére van, a 3,5 éves Ági és a 1,5 éves Julika, akik- nővérhez méltón- mint második anyjuk igyekeztek mindenben a kicsi segítségére lenni. Érkezésünk utáni első etetésnél Julika fejcsóválva magyarázta a mamának:

- Tudod mama, Ádámnak van saját cicije, de szegény nem tud belőle enni, mert nem tud lehajolni hozzá!

- Látom nagyon szeretitek a kis öcsit – mondta erre mosolyogva Mama.

Ezt hallva a kiscsoportos Ágika is beszállt a tereferébe, aki hetek óta nem beszélt másról, mint hamupipőkéről - hercegről, esküvőről és szerelemről:

- Igen, nagyon szeretjük, s majd az Ádámmal reggel kinn az udvaron megesküszünk a szerelmességen!

Eközben a konyhában már a csörömpölésünk hallatszott, ugyanis Apa és jómagam épp terítettünk, készültünk a vacsorához. Anya közben befejezte az etetést, s odahajolt Julikához:

- Juli, meséld el a Mamának, mit főztünk vacsorára?

- Ebédet! – vágta rá Juli büszke mosollyal.

Szép lassan a család apraja-nagyja kiért az ebédlőbe, hogy időben elkezdhessük a vacsorát, hiszen még a fürdés hátra van az estéből, s már igen későre jár. De ahogy körbe nézünk, látjuk, hogy a létszám nem stimmel; valaki hiányzik…

- Hol van Juli?

Még ki se mondta Anya, mintha Áginak szólt volna a kérdés, már indul is, hogy húgocskáját megkeresse. Egy perc se telik bele, már hozza is vissza kézen fogva:

- Tessék Anya, itt van ez a bigyi-bogyó, csak elsonfordált…

Anya át is veszi Julit, aki feltűnő fintorokat vágva csámcsog valamin.

- Mi van a szádban? – kérdezi tőle Anya – Add ide, köpd ki!

Erre Juli engedelmesen, egy jó adag nyáltócsával körítve Anya tenyerébe köpi ami a szájában volt, mire Anya hatalmasat sikítva kidobja egy bogár maradványait a tenyeréből. Ekkor Ági – mint aki mindennap ilyet lát- teljes nyugalommal hozzám fordul, miközben az épp szájába tuszkolt szalámis kenyér falatkát rágja:

- Ha a Julinak megtanítjuk, hogy nem eszünk poloskát, akkor Anya nagy boldogságban lesz.

A háttérben közben Apa sírva nevet a vállamon, a Mama meg kétségbeesve próbálja a kis Juli száját tisztítani, amíg Anya szörnyülködve a poloska darabokat tünteti el a földről.

Ezek után az este további része már viszonylag nyugalomban telt, leszámítva, hogy a fürdést követően az egész család Julika cumiját kereste, mert e nélkül nem mozdul sehova sem, főleg nem megy az ágyába aludni. Minekután sikeresen előkerült (persze hol máshol lett volna, mint a szennyeskosár aljában) a szokásos esti mese következtek, amit Anya olvasott fel, míg apa a kis Ádámot ringatta. Az aznapi olvasmány a jól ismert népmese volt, melyben a legkisebb királylány a sóhoz hasonlította apja, a király iránti szeretetét, aki ezért elüldözte, de végül egy királyfi segítségével sikerült bebizonyítania a királynak, hogy e nélkül tényleg ízetlen az emberi élet, ahogy az övé is apja szeretete nélkül.

A mese végeztével, Ági- mint okos kis óvodás- már fordította is a maga nyelvére a mesét, s így köszönt el Anyától:

-Jó éjszakát! És Anya, én úgy szeretlek mint a jóóól sózott szalámis kenyeret!

- Én is szeretlek… és téged is Julika! - mondta Anya, majd egy puszit nyomott mindkettőjük arcára.

- Anya, én is úgy szeretlek… - mondta Juli - … úgy szeretlek,

…mint a cumimat!