Hegedüs Sándor - Evolúció: a nagypapává válás - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Hegedüs Sándor - Evolúció: a nagypapává válás

2020. febr. 19. 11:27

Kedves embertársaim! Az iskolában tanultak szerint az evolúció hosszú folyamat, több generáción keresztül zajlik, évezredek, évmilliók kellenek hozzá, hogy észrevehetővé váljon.

Nos, ez az úriember, bizonyos Charles Darwin talán helyesen vetette papírra gondolatait, ám ha otthon marad, s nem a Galápagos-szigeteken keresgél elméletének alátámasztására bizonyítékokat, egészen más következtetésre juthatott volna. Az evolúciót akár egy generáció alatt is észre lehet venni. Mi több, alig kell hozzá pár perc. Lássuk hát, mivel is tudom én igazolni állításomat!

Egy ismerősöm, bizonyos Károly, élelmes ember. Világéletében a két lábán állt, alkalmazottként soha nem kereste kenyerét, a maga ura volt mindig. Tapasztalt, erélyes férfiú, vállalkozását kemény kézzel vezeti, döntései mindig előrevitték az életben.

Nem egy nyavalygós alkat. Tudja, miről is szól az élet, az erősek fennmaradnak, a gyengék odavesznek.

Nos, ez a határozott, üzleti életben sikeres, gránitkeménységű egyén délután négy óra körül kezd átalakulni. Kevésbé figyel a munkára, amennyiben szólnak hozzá, csak legyint, mintha szórakozottá válna. Igyekszik ez időre hazaérni, míg régebben estig dolgozott, mostanság inkább korábban ébred meg, s végez el mindent, ami a munkájához szükségeltetik.

Szóval, fél négykor már szeme révedezővé válik, el-elmosolyodik az a szigorú száj, az ajtócsapódásra felkapja a fejét, látszik rajta, hogy izgatott valamiért.

Ez a valami általában négy óra, fél öt körül érkezik meg emberünkhöz: betoppan az óvodából hazafelé tartó unokája, édesanyja kíséretében.

Ekkor Károly pillanatok alatt átlényegül. Magam láttam, hogy hangosan nyerítve járkál négykézláb a gyermekkel a hátán, miközben másnap sajgó ízületei miatt sajnáltatja magát üzleti partnereivel. Amennyiben nincs a kicsi kedvére való nyalánkság otthon, ismerősöm letargiába esik, majd a „várj, kicsim, a nagypapi mindjárt megoldja” felkiáltással máris elszelel a közeli kisboltba, hogy ne szenvedjen hiányt az unokája. Más alkalommal a hátán fetrengve kacag, amint csiklandozza a kislány. Bújócskázik, fogócskázik, rajzol, fest, gyurmázik, fára mászik, egyszóval teljesen megváltozik. Felesége kedvesen csak vén marhának titulálja, egyetlen leánya csak somolyog apján. Aki látta már őt ebben az állapotban, esküsznek rá, hogy elérte a második gyerekkort, holott még nem jött el az ideje.

Én viszont úgy gondolom, Károly délután négy órától egy szinttel feljebb lép azon a grádicson, amit törzsfejlődésnek hívunk: emberből nagypapává válik, röpke fél óra alatt. Ráadásul erre minden hétköznap képes, jócskán meghaladva egy lamantin vagy egy okapi ebbéli képességét.

Sok van, ami csodálatos, ám az embernél nincs csodálatosabb. Ez igaz, viszont ezt az állapotot túl lehet szárnyalni: ha ez az ember egyben nagyszülő is.