Gellai Judit: A szamuráj nem viccelődik - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Gellai Judit: A szamuráj nem viccelődik

2020. febr. 19. 11:06

Az úgy volt, Dávidom, hogy először az anyukádat szerettem meg. Kislánykoromtól álmodoztam róla, szerintem egyedül én olvasgattam babás könyveket az egyetemen vizsgák után.

Most, hogy leírom, én is érzem, kicsit fura, de ne felejtsd el drága, régen volt. Jó, akkor is fura. Nagyon. Későn kezdtem felnőtt életet élni, előbb anyukád anyukája lettem, de erről majd akkor mesélek, ha nagyobb leszel. Egyelőre legyen annyi elég Kincsem, hogy nem maradtam ki semmiből! 56 évesen talált rám az igazi szerelem, férjhez is mentem azonnal...

Szóval az anyukád. Naná, ott voltam amikor megszületett, és majdnem egy idegen férfi is. A nagyapád katona volt amikor megindult a szülés, a nyolcadikról egy kedves szomszéd vitt be piros Ladával a kórházba. Nem, nem 14-es villamossal, hagyd már Dávidom azt a nyavalyás 14-est! És pont úgy izgult, mintha ő lett volna az anyukád apukája. (Mivel nagyapáddal később nagyon, irtóra összevesztünk, meg el is váltunk, talán jobb lett volna így hagyni a dolgot. Igazán helyes férfi volt... ) Kihagyott a szívem, mikor megláttam anyukádat, annyira gyönyörű volt. És azóta sem tudom, hogy a vérveszteség vagy az anyaság tette, ami ezután következett. Hosszan tartottak a szülőszobán, de ebből semmit sem vettem észre. Lázasan gondolkoztam. Nem találtam a megoldást. Hogyan tudnám a világ tudtára adni, hogy megszületett! Száguldoztak a gondolataim. Aztán nagyon, de nagyon megdöbbentem. A szobában, ahová az őrzőből vittek, egy másik anyuka feküdt. Áhá, szóval itt mindenkinek gyereke születik! És neki nem Dórika a nagy hír. Hanem az a kicsit lófejű baba, aki mellette fekszik. Így érkezett meg az anyukád. Nagyon figyeltem, hogy össze ne cseréljék a másik babával. Hogy állnék eléd egy lófejű anyával...

Aztán eltelt sok-sok év, anyukád kinőtte a tipegőket, az óvodát (oda nemigen járt, de ezt tilos neked elmesélnem, te is birkózol vele), az iskoláit, meg a fogszabályzóját. És megélt néhány ronda csalódást, erről majd ő mesél neked, ha eljön az ideje. Aztán elkezdett vágyni rád. Jajj, Kincsem, már a születésed előtt boldoggá tetted őt! Nyitogattad a szívét, nyugtalanságot rejtettél belé, ahogy a tavasz csupa készület a mozdulatlan tél után! És még sehol sem voltál. Szerintem az angyalokkal villamosoztál.

Aztán bejelentkeztél. A szüleid Lilinek gondoltak. Éreztem, hogy fiú vagy. És célozgattam rá. Na jó. Ennél direktebb voltam. Elkezdtelek Lalinak hívni. Erre anya megtiltotta, hogy berohanjak, ha megindul a szülés. Lehet, hogy mindenképp megtiltotta volna, csak én kapcsolom össze a dolgokat. Néha túlérzékeny vagyok...

És becsszó, meg akartam tartani, amit anya kért. Nagyon is. De sokkal-sokkal jobban történt!

A születésnapomat ünnepeltük egy nyári este, nagyon jókedvünk volt. Főleg nekem. Elvégre én voltam az ünnepelt. És felhívott az anyukád, hogy fáj a hasa, rosszat evett. Belekuncogtam a telefonba, mondtam, dehogy evett rosszat, szül. Azt mondta, részeg vagyok. Én meg azt, hogy szül. Abban maradtunk, beszélünk később, kiderítjük kinek van igaza. Hajnalban hívott megint. Szült. Még nem indultak el a kórházba, hagyta apukádat aludni. A gyomrom tiszta görcs volt, de viccelődtem sokat. Addig-addig, hogy anyukád sérelmezni kezdte, ő vajúdik, én meg beborozva nevetgélek. Nem tudta, hogy közben mérem az időt a fájások közt. Hogy elinduljanak, ha menni kell. Így vigyáztam rá mindig. Nevetgélve, a legvacakabb dologból is viccet csinálva, a mélyben feszült figyelemmel. Hogy ott legyek, ha baj közeledne. Majd rájössz te is, az anyukád is sokat viccelődik. De nézd meg jól a szemét közben. Egy szamuráj áll készenlétben. Hogy bármi is jön, megvédjen téged. És az nem vicc...

Szóval nevetgéltünk. Aztán eljött az idő. Tényleg hallgatni akartam rá, egy kis időre elaludtam. Ráérősen reggeliztem amikor becsapott a villám. A lányom szül, te születsz, én meg csak ülök a fenekemen. Két perc múlva az autóban ültem, persze bőgtem. Az utolsó kereszteződésig nem volt baj. Addig viszonylag jól láttam. Ott majdnem elütöttem egy férfit. Nagyon dühös lett, kiabált. Lehúztam az ablakot, feldúltan kértem elnézést, dehogy akartam elütni, csak hát szül a lányom! Rendes ember volt, gyorsan lehiggadt, készségesen mutatta az utat, és biztos ami biztos visszalépett a járdán. Jó messzire. Nem hibáztattam.

Innentől felgyorsultak a dolgok. Rohantam, liftbe ugrottam, kiugrottam, sírtam, szül a lányom! A nővér azt mondta, már mindenki megszült. Akkor zokogtam csak igazából. Megszült a lányom! Megérkeztél! Végre a nővért is sikerült kibillenteni. Hiába, a nagymamák még az anyáknál is veszélyesebbek. Anyák és nagyanyák egyszerre. Mint egy felturbózott 14-es villamos. Ha van ilyen. Te biztosan tudod... Szóval a nővér. Azt mondta, átvisz a szülészeti osztályon a szülőszoba elé, ami szigorúan tilos amúgy, csak hagyjam abba a sírást. Nem tudom, abbahagytam-e. Csak azt, hogy a szülőszoba előtt, a padon, lassan megnyugodtam. Elfoglaltam az őrhelyem. Hogy vigyázzam anyát, vigyázzalak téged. A szamuráj nem viccelődik. Ő soha...