Füzesi Diána: Unoka-sztorik - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Füzesi Diána: Unoka-sztorik

2020. febr. 19. 15:08

Gyerekkoromban sokszor a nagyszüleim vigyáztak unokatestvéreimre, húgomra és rám. Az ilyenkor együtt töltött idő mindig mókával, kacagással és sok-sok csínytevéssel járt, mivel nem voltunk a legszófogadóbb gyerekek. Sokszor kihasználtuk nagyszüleink gondoskodását, jóságát. A kis csapatunk nemegyszer azon törte a fejét, milyen huncutságokkal tegyük próbára nagyszüleink tűrőképességét.

Nagymamám kertjében egy nagy kemence állt. Sokszor készített finomságokat, kenyeret, foszlós kalácsot a család számára. Nagyon szerettünk a kemence előtt játszadozni, ilyenkor mi is sütögettünk –főzőcskéztünk nagymamát utánozva.

Azon a gyönyörű nyári napon is nagymamám azon fáradozott, hogy finom foszlós kaláccsal várja haza az egész családot a munkából. Miután megsültek a kemencében a kalácsok nagymamám gondosan elmosta a tepsiket és kirakta a kerti asztalkára, hogy a napon szépen kiszáradjak. Mi unokák nagyon unatkoztunk és kitaláltuk, hogy valamivel szebbé varázsoljuk a tepsiket. Nagypapa fészerében mindig akadtak számunkra érdekes dolgok. Felfedeztük, hogy néhány festékes doboz alján még van egy kis festék, amivel festegethetünk. Hozzá is láttunk a nagy munkához, nemsokára kék, zöld, sárga színekben pompáztak a tepsik, de mivel kesztyű nélkül festegettünk nemcsak a tepsi pompázott színesen, hanem a négy unoka is.

Nagymamám a látványtól majdnem korházba került, nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen inkább.

A nap további részét azzal töltöttük, hogy egymásról kapargattuk, mostuk le a festéket, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat, ráadásul a szüleinktől is büntetést kaptunk a „jó cselekedetünkért.”

Só, bors, paprika

Ez a történet is egy szép nyári napon történt. Nekünk, gyerekeknek szép napnak ígérkezett, mivel a szüleink és nagymamánk elutazott az egyik távolabbi rokon temetésére. Drága nagypapánk vállalta felügyeletünket, utólag biztos megbánta.

Nagypapa komoly ember volt, ritkán állt le velünk mókázni, nevetgélni. Ezen a napon is elég bosszús volt, nem engedte, hogy áthívjuk a szomszéd gyerekeket játszani, azt hajtogatta vagytok ti most elegen az én nyakamon. Azt szerette volna, ha mi négyesben szépen csendben eljátszadozunk, míg ő tette-vette a dolgait a házban és az udvaron. De ez a mi számunkra unalmasnak bizonyult és elhatároztuk, most jól kibabrálunk vele.

Mivel papa minden délben ledőlt egy kicsit szunyókálni, gondoltuk az első haditervet az ágya ellen eszeljük ki. Nagymamám fűszereit kölcsönvéve, jól beszórtuk az ágyat sóval, borssal, pirospaprikával, majd gondosan elmozdítottuk az ágyat tartó deszkákat, majd vártuk nagypapa mikor indul sziesztázni. Délben nagypapa gondolta mesél nekünk, majd így mi is szundítunk egy kicsit. Mind a négyen lefeküdtünk nagymama ágyára és vártuk a mesét. Miután nagyapa is lefeküdt az ágyára észrevette, hogy valami nagyon nincs rendben. A borstól nem győzött tüsszögni, a sótól vakaródzott, a paprikától meg piros lett minden. Mi meg szakadtunk a nevetéstől és kiabáltuk, hogy most megkaptad papi, ha nagymama meglássa mit csináltál, kikapsz a nyújtófával. De közben addig izgett- mozgott, hogy még a matrac is leszakadt, az elmozdult deszkáknak hála. Sose felejtem el a képet, amint nagypapám az ágykeret között ült a leszakadt matracon a földön, sóval, borssal, pirospaprikával megszórva mérgesen, kiabálva.

Este mikor a szüleim és nagymamám hazaértek, látták, hogy semmi sincs rendben, mi büntetésbe ültünk a sarokba, a röhögéstől majd kipukkadva, nagypapa kézzel a kádban mosta az ágyneműt, és azt kiabálta:” Többet ezekre a büdös kölykökre nem vigyázok!”

A büntetés a szüleinktől most sem maradt el, de megérte, mert még mindig felemlegetjük ezeket a csínytevéseket a családi összejöveteleken.