csalad.hu - Forintosné Kárász Zsuzsa: Az unoka Isten ajándéka
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Forintosné Kárász Zsuzsa: Az unoka Isten ajándéka

Szondi Réka
2020. febr. 19. 10:51

Biztosan tudom, mert engem megajándékozott egy apró, picike kislánnyal, akit Emilinek hívnak. Ez a mi történetünk. Emilié és az enyém.

Mili most 2 és fél éves. Éppen jókor érkezett a megmentésemre. Mielőtt megszületett, nagyon padlón voltam és úgy éreztem már nem sok öröm vár rám. Az életem romokban hevert, állandóan szomorú és levert voltam, nem volt kedvem semmihez. Akkor sikerült kimoccannom ebből az állapotból, amikor megtudtam, hogy a lányom kisbabát vár. Régóta nem éreztem olyan örömöt, mint akkor. Nagyon, de nagyon vártam, hogy Emili megszülessen.

Aztán, amikor itt volt, minden megváltozott! Volt miért és kiért felkelni reggelente. Emlékszem az érzésre, amikor először rám nézett hatalmas kék szemeivel. Majdnem elájultam a gyönyörűségtől. Aztán az első nevetése. Valami addig nem ismert melegség járta át a lelkemet. Boldogság. Szeretet. Mindent elsöprő és megmagyarázhatatlan mélységű szeretet. Leírhatatlan érzés! Így, szépen lassan ismerkedni kezdtünk egymással. Az unokám és én. Sokat voltunk együtt. A kötődések így alakulnak szépen, csendben, s egy szép napon megjelenik az érzés, hiányzik, ha nincs Veled. Észre se vettem és minden megindult körülöttem. Rendeztem soraimat és végre élni kezdtem az életemet. Újra voltak céljaim, tudtam örülni ha valami sikerült és megint tudtam nevetni. Szinte már el is felejtettem hogyan kell. Nos, az én kicsi kincsem boldoggá tett! A puszta létezése már örömmel töltötte el a lelkemet és a java még csak itt kezdődött. Részese lehettem első mozdulatainak,hasra és hátra gurulásainak, felállásának ,első lépéseinek. Ott voltam és végig élhettem értelme nyiladozását, gőgicsélését,beszédfejlődését.

Majd egy szép napon megszólított. Kimondta a nevem, ami azóta is minden alkalommal zene füleimnek. NA-NA! NANA! NANA.-mondogatta. EZ vagyok én. Nana, az Ő nagymamája. Micsoda megtisztelő, csodálatos név ez! Az én nevem! Tőle kaptam! Nagyon büszke vagyok rá!

Rengeteget vagyunk együtt. Olyankor csupa móka és kacagás minden körülöttünk! Elfelejtem,hogy előtte mennyire fájt a lábam vagy a vállam. Csúszok-mászok a földön ha éppen azt szeretné, vagy leülünk autózni,vonatsíneket és pályaudvarokat építünk vagy ebédet főzünk a családnak a baba-konyhában. Órákat töltünk a játszótéren , hintázunk és sütiket formázunk homokból. Hazafelé fogócskázunk, s Ő nagyokat kacagva sivít, nehogy elkapjam.

Lelkesen segít mindenben. Készségesen üldözi Loki nyulat,ha betévedne a szobámba. Szerinte csokit és sütit mindenkinek ennie kell, ezért mázsaszám hordja nekem és követeli, hogy egyem meg, mert ő is szereti, hát nekem is muszáj.

Hosszasan elmélkedünk az élet dolgain. Megcsodálunk minden virágot, falevelet és csigát,mindent,ami csak az utunkba kerül. Elemezzük az állatvilág dolgait, megtanuljuk az összes állathangot,még azt is, ami nem létezik. Együtt énekeljük a jó kis gyerek nótákat, mert Ő kívülről fújja a Bogyó és Babócát, a karácsonyi énekeket és a Mikulásos dalokat is természetesen. Kiválasztja a mesekönyvet melyből olvasnom kell és figyelemmel hallgatja Thomas kisvonat és barátai meséit. Időnként beleszól, ha valamit nem úgy mondok, mint Anya vagy Apa, kijavít, aztán elnézően bólint és engedélyezi, hogy tovább meséljem a történetet.

Így éldegélünk nagy vidáman, nevetésben, boldogságban. Ahol Ő van, kisüt a nap! A szíveket melegség és szeretet járja át. Ezt érzem minden alkalommal, amikor Vele vagyok. Ő az én kicsi angyalkám és hálás vagyok a jó Istennek, hogy megajándékozott vele. Mert az unoka, Isten ajándéka. Új lehetőség nekünk, hogy szerethessünk. Új lehetőség, hogy valaki fülig érő szájjal rohanjon a karjainkba, minden találkozásunk alkalmával. Új lehetőség, hogy elfelejtsük a minden napi stresszt, fáradtságot, rohanást és azt is, hogy felnőttek vagyunk. Megtanítanak csodálatosnak látni a világot, segítenek kicsit újra gyereknek lenni és még közelebb hoznak a szüleikhez, akik a mi gyerekeink. Mozgásra ösztönöznek, ami az egészségünknek kifejezetten jót tesz, még ha olykor komoly izomlázzal is járnak ezek a hancúrozások.

Szóval, kívánom annak akinek nincs,hogy legyen egy kicsi unokája. Akinek meg már van, nos, ők pontosan tudják, hogy miről írtam eddig. Ők a mi jövőnk reménységei! Rajtuk múlik milyen lesz a világ és érdemes lesz-e élni benne.