csalad.hu - Fazekasné Szabján Erika: Anya ölében
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Fazekasné Szabján Erika: Anya ölében

Szondi Réka
2020. febr. 19. 10:53

El egész nap ficergett és bökdöste anyát könyökével. Nem érzett mást, csak a rá törő fóbiát, hogy szűk helyen van, s be van zárva. Ki akart jutni ebből a lehetetlen helyzetből minden áron.

Hallotta anya kedves hangját, de nem tudott igazán megnyugtató szavaira koncentrálni. Hallotta az ismerős, lágy zenét, ami eddig minden esetben megnyugtatta, de most nem tudott ráfigyelni, valamiért nem ment. Forgolódott jobbra, balra és oly sok dolog jutott eszébe. „Ki zárt be ide és miért? Talán rossz voltam? Á, az nem lehet. Én sosem vagyok rossz. ”Ő” megmondta”. Újra anya hangját hallotta, ahogy Kata mamuval beszél, de nem értette miről. Fájni kezdett a feje. Hallotta mamu nyugodt és határozott szavait, ettől kicsit nyugodtabb lett és a fejfájása is csökkent.

Gyors reggeli után elzötykölődtek egy emeletes épületbe ahol még nem jártak és nem ismert senkit, s bár tiszta volt, de valami furcsa illat lengte körül. Kicsit elszunyókálhatott, mert közben elmúlt a fejfájása és nyugodtan ébredt fel. Kata mamu dudorászott, mint mindig és fogta anya kezét, mint egy kisgyereknek. Siettek fel egy lépcsőn. Egy ismerős néni jelent meg és sokáig beszélgetett anyjával. Néha még nevetgéltek is valamin. Ekkor egy erős fájdalom hullám söpört végig rajta. Minden izma megfeszült, sírni kezdett, de anya nem figyelt rá, csak felé hajolva próbálta simogatni. Ez enyhítette a fájdalmát. Újra mocorogni kezdett és böködte anyját, hogy figyeljen rá. Anyja rosszul lehetett, mert falfehéren ült egy ágy szélén és beszélgetett mamuval. „Mi lehet anyával?” – gondolkodott. Kata mamu biztató szavai ellenére nem bírt újra elaludni, pedig már nagyon álmos volt. Ujjával a szájában máskor könnyen ment, de most, mintha az álom manó nem jött volna segítségére. Eltelt vagy tíz perc, mikor fájdalom hasított a fejébe. Újabb simogatás és nyugtató hang szállt felé, s a fájdalom enyhült. Nem tudta mennyi idő telt el folyamatos tompa fájdalommal a fejében, mikor egyik pillanatról a másikra eltűnt Kata mamu és megjelent illatos dohányszagával apja és megölelte anyát. Jó volt látni és érezte, ő is ellazul. Ekkor megjelent egy ismerős bácsi és kedvesen kérdezte mi újság? Kézzel, lábbal próbálta magyarázni neki, hogy anya biztosan nincs jól, mert még mindig falfehér és néha neki is fáj a feje és nem tud elaludni pedig, már majd leragad a szeme. Szavaival megnyugtatta, hogy semmi baj, nemsokára elmúlik. Ma úgy látszik az izgalom anyja miatt elkergette az álom manót mellőle. Lelkiismeret furdalása volt, hogy anyja biztos miatta izgul, mikor egy újabb hatalmas fájdalom hullám érkezésében úgy érezte vége, nem kap levegőt és egyre csak érezte, szorítja valami. Kiabálni szeretet volna, de nem jött ki hang a torkán. Már elzsibbadt mindene a fuldoklástól, mikor egyik pillanatban egy fehér fény jelent meg szemei előtt. ”Ő” volt. Homlokára tette kezét és annyit mondott:

- Indulj! - s ő boldogan tette, amit kért. Lefejtett róla mindent, eltűnt testéből a fájdalom, s nagy levegővétellel elkezdett sírni. Mintha anyja is megkönnyebbült volna. Feküdt a hasán és csak mesélte neki, milyen kedves volt ”Ő” és segített neki levegőhöz jutni és eltüntette belőle a fájdalmat. Ekkor kivitték és hiába kiabált anyja után. Megdörzsölgették és megfürdették, pedig utálta a vizet és félt is benne, és anyját akarta. Végül valami eljuthatott a néni fülébe, mert befejezte és felöltöztette meleg ruhába és sárga sapkába, majd elindultak vissza anyja felé. Érezte anyja illatát, tudta, hogy hozzá mennek és hallotta a hangját, ahogy beszélgetett apjával. A folyosón hirtelen megálltak vele, mire kinyitotta a szemét, hogy miért is nem mennek már tovább? Ekkor meglátta mamut és papát. Mikor meghallotta mamu hangját, megnyugodott, hogy ő legalább itt van akkor biztos semmi gond. Kata mamu megcirógatta arcát és ennyit mondott: - Mindjárt itt lesz anya is. - és így is volt, mert amit mamu mond, az mindig úgy van. Anyja gyengéden átölelte. Még mindig fáradt és falfehér volt az arca, de már mosolygott rá. Mellette apa állt és valamit gügyögött felette, de nem értette mit és már nem is érdekelte, mert már csak aludni akart. Anya adott neki enni, majd mély álomba zuhant.

Végre nyugalom vette körül. Itt volt anyja és apja, ahogy mamu megmondta. Tudta, hogy soha nem hagyják el és ez jó érzéssel töltötte el. Még halkan hallotta, ahogy Kata mamu figyel papára odakint, amint megjegyzi:

- Milyen kis lila, remélem nem lesz semmi baja.

Erre Kata mamu csak ennyit válaszolt:

- Á, csak nem akart kibújni úgy, mint annak idején az anyja.