Egyszer, egy hosszú éjszakán át egy, azóta baráttá lett fiatal nő aludt nálunk. Azaz aludt volna, mert az egész éjszakát végigbeszélgettük. Férfiakról és nőkről, kapcsolatról, házasságról.
Mindenféle járt a fejemben, miközben behoztam ide az írógépem mellé egy szeletke megszáradt kuglófot. Beléharapok, s mit ad Isten, a fogamba akad egy apró dióhéj. Majd beletört! Na, ez aztán elindította a kerekeket…
Ami valljuk meg, nem igazán böjti étel. De azért mégsem hús. Egyszer régen ifjú korunkban így indultunk neki a böjtnek – egy veszekedésben született káposztás cvekedlivel.
Azt a leckét kaptam, meséljek a házasságról. De hát én csak történeteket tudok. A történeteinket. S azokból most elfáradva, nyúzottan el is mondok néhányat.