Nincs annál borzongatóbb, feszültséget jobban szító, mint férfinak lenni március 8-án. Mert elvárások akadnak bőven, ráadásul virágszálakban, szirmokban és értékes tárgyakban mérve. Holott mi minden áldott nap csak értük élünk. A nőkért! Isten éltesse hát Őket!

Felrobbanok. Minden nap egy újabb fejezet a teljesen link/felelőtlen/csaknekinelennegyereke/fontosvagyok/éretlen/suta szülőkből. Mert én azt nagyon is értem, hogy fontos, persze, hogy fontos a karrier, de ott van a gyerek is...

Sűrű köd és már tájékoztatási fokozatot kívánó szmog nehezedett fővárosunkra, amelyben minden ember, mint a szorgos hangya, napvilágtól napnyugtáig menetelt: vitte a gyerekeket iskolába, óvodába, bölcsibe, ment dolgozni, főzni, bevásárolni, saját szüleit ellátni, onnan a gyerekekért, különórák, sötétedésben már vacsi, fektetés és éjszakai vasalás, főzés, előkészületek és rendrakás. Ebbe a sűrű ködbe próbált beleböffenteni egy ritka ízléstelent a nők súlyáról és a házasságok megromlásának okáról valami celeb.

Hiába jelent a férfiaknak stresszt kenyérkeresőnek lenni a családban, egy friss tanulmány szerint még ennél is nehezebben viselik, ha a feleség fizetése több a közös jövedelem 40 százalékánál.

Adjuk be a bölcsibe minél előbb, vagy várjuk meg a 3 éves kort? Egyre több édesanya megy vissza dolgozni a gyermek 1 éves kora körül, sokan azonban még mindig hüledezve fogadják, ha valaki nem vár a munkával az óvodáig. Pro és kontra lista következik!