Maradj otthon!

Bevallom, amikor múlt szerda este a feleségemnek elmondtam, hogy szerintem mik lehetnek Magyarországon is az úgynevezett koronavírus miatt, először azt hitte, sok pálinkát ittam. Utána kérte, hogy ne keltsek pánikot, majd… De most már érti, hogy tényleg egy megoldás van: itthon/otthon maradni, senkivel sem találkozni, az életünket egy teljesen új és egyben rendhagyó ritmusba berendezni. De mi ez egy valós világháborúhoz képest (feltéve, hogy ez „csak” a biológiai világháború százada)?

Mert talán könnyebb addig, amíg nincs gyerek vagy nincsenek iskolások. De mi van velünk, családosokkal, akik fentebbre és lentebbre is figyelünk, mármint szüleinkre és gyermekeinkre egyaránt, miközben féltjük a munkahelyünket is? Mai írásom címe: NAPIREND. Avagy hogyan alkalmazkodjunk a megváltozott életkörülményeinkhez?

Nyomj resetet, illetve mindent ugyanúgy

Ha nem megyek hajnalban a TV2-be híreket mondani, akkor az alábbiak szerint raktuk össze napjainkat a feleségemmel. Ebben fontos mozgatóelem, hogy bár gyerekeinknek azt mondtuk, most apa is itthon lesz, mert kicsit nyaral, mi több, a család is picit pihen, de ez átmenet a vakáció és a szürke hétköznapok között.

5:30-6:00: Vagy a lányom, vagy a fiam felébred, s mivel már lassan két hónapja (végre!) egy szobában alszanak, így tuti felkeltik egymást. Vagyis a szülőket is. Ünnepnapokon apa főz kávét, hétköznapokon a feleségem vagy a lányom. Mivel most a hétköznapjainkat éljük, így nem én kelek ki elsőként kettőnk közül. Ébredés után fél órás kótyagos szeánsz, pizsamában, kinek kávé, kinek kakaó.

7:00: Már mindenki talpon. Gyerekek a szokott reggeli játékaikkal babrálnak, melyeket igaz, most kicsit bővítettünk is, hogy kitartson a kínálat. Közben mi, szülők, készülünk: 7:45-re kész kell lennie a reggelinek, hiszen normál esetben 8:15-kor indultunk óvodába, bölcsibe. A reggelit ilyenkor apa csinálja, anya öltöztet, pelust cserél, megissza a második kávét és beadja a rengeteg vitamint, meg bekeni őket olajokkal. Mire a reggeli elkészül, mindenki felöltözve, lányom haja kifésülve. Majd hétvégén megengedett a pizsamás reggeli party is (mint régen).

7:45: Reggelizik a család. Furcsa, de most magam is kénytelen vagyok enni. Nem szoktam, de a menetrend szigorítása miatt alkalmazkodom. Nem sokat, de valami apróságot bekapok, majd megyek tusolni, hogy elsőként én álljak az ajtóban. Akarom mondani, most mégsem. Mármint nincs kulcs a kezemben.

8:30-9:00 Kész a család. Mindenki felöltözve, fogak megmosva, hajak belőve, cipő, kiskabát kiválasztva. Indulhat a nap. És igen, NAGYON fontos, hogy ebben mi, mármint felnőttek is teljesen partnerek legyünk. Ugyanúgy fel kell öltöznünk, férfiaknak borotválkozni és órát csatolni, finom parfümöt magunkra fújni, hölgyeknek ékszer, pici smink, haj, stb. Mert amire most vállalkoztunk, az az, hogy bár nem mehetünk sehova, mégis minden nap képletesen becsukjuk magunk mögött az ajtót.

9:00-11:00: Ha jó idő van, akkor kert. Vagyis: foci, görkori, rajzolás a kőre, majd homokozó, botok keresése, ha kell ültetni, ha nem, akkor csak felfedezni – még akkor is, ha kicsi a kert. Vagyis friss levegő, számos ötlet. Ha rossz idő van, azt később majd megírom…

11:00 után: Jöhet a lenyugvás, az ebédre. Vagyis a feleségem megnézett rengeteg kreatív ötletet, melyek hasznosak lehetnek. Tök egyszerű dolgok: közös muffin sütés, hurkapálcika, kifestő, szívószál, minden alkalmas arra, hogy kicsit babráljanak.

12:00: Szabad egy mese. Ekkor készítjük el az ebédet, mármint melegítjük, amit vagy előzőleg megfőztünk, vagy ma reggel óta rotyogott. És igen, ami jelentős változás, hogy most nemcsak ebéd előtt, hanem igazából folyamatosan van kézmosás. Még a kapu kilincsének érintése után is.

12:20: Közös ebéd. Mindenki eszik, még akkor is, ha éppen valamelyik szülő nem éhezik.

13:00: Ahogy a bölcsiben és oviban, úgy itthon is mindenki megy aludni. Amíg anyával elalszanak, addig apa dolgozik.

15:15-ig alvás. Mármint legkésőbb addig hagyjuk aludni őket, hogy este se legyen gond a fektetés. Igen, amíg alszanak, addig anya hetente kétszer elmegy futni, apa pedig hetente háromszor vagy négyszer otthon kondizik, vagy mehet ő is futni/kocogni. Alvás után lassú ébredezés. Uzsonna készítés, majd egy séta a közeli erdőkben, vagy az udvaron újabb ügyességi játékok, a fiammal foci, szerelés. És nem leszek álszerény sem, igen, ilyenkor már látom, hogy párásodik poharunkban vagy egy finom pálinka, vagy némi fehérbor – elvégre nyaralunk. A játékok maximum 18 óráig tartanak. A legfontosabb, hogy ezekben nekünk éppen úgy részt kell vennünk, felfedeznünk és persze segítenünk. Rossz idő esetén marad a garázs, benne a rohangálás, foci, görkori.

18:00 után megint az elcsendesedés. Míg apa vagy anya vacsit csinál, mehet a társasjáték, vagy éppen a „hogyan dögönyözzük meg apát”, vagy mondjuk gyurmázás – na, azután lehet csak igazán takarítani!

19:00: A megszokott időben vacsi, asztal körül mindenki – ez az, ami bizton szokatlan lesz előbb-utóbb. Aztán fürdés, és mivel most kevésbé érezzük őket lestrapáltnak, így hosszabb, több mese, minden nap. Ünnepnapokon diafilm.

Így lesz az, hogy elsőként, már 21 óra körül apa alszik, majd 21:30 körül anya is, majd végül a gyerekek. Aztán mi, szülők valamikor fél 11-kor ébredünk meg, de már minek? És igen, holnap megint ugyanez. Sőt, holnapután is lehet… de az emberi élet, a túlélés mindenek felett.

ÉS TE, TI hogy csináljátok és viselitek? Meséljetek!

Ezek a cikkek is érdekelhetik még a csalad.hu-n: