csalad.hu - B. Torda Hajnal: Arannyal üzenek - aláírás Dédi
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

B. Torda Hajnal: Arannyal üzenek - aláírás Dédi

Szondi Réka
2020. febr. 19. 14:52

Kellemes júniusi nap volt. Jázmin, muskátli és bodza illata keveredett a langyos szélben. A család, a szép diósdi ház teraszán ücsörgött. Akkor Évi elővette a kis pocaklakó ultrahangos képét, amit nem rég készítettek a kórházban.

-Kislány lesz.-mondta büszkén.Szűkszavú volt,de most szívesen mesélt a pici szívdobogásról,amit a vizsgálat közben hallott.Büszkén mutogatta a képet.Mindenki felé fordult és látni akarták a régen várt kisbabát.

- Ó,de kis picur!- mondták a lányok.Meghatódva fogta kezébe a fotót Gergő két nagynénje is.Már csak ketten voltak jelen, a számára legfontosabb eseményen.

-Hamarosan apa lesz!-futott át agyán.Milyen kár,hogy anyu ezt már nem érhette meg!Gergő anyukája egy éve adta fel a küzdelmet, a gyilkos kór legyőzte.De élt még Pesti Mama,aki bár megöregedve,de bizakodva és meghatódva fogta kezébe leendő dédunokája képét.

-Ó,a kis Szentem,de édes!-szólt elérzékenyülve, nézegetve a fotót.Már csak négy hónap és világra jön a kicsi.Októberre mondták az orvosok.

-Október,csak jönne már!-gondolta Hugi,Gergő fiatalabb nagynénje.Neki is volt két gyermeke,még gimnáziumba jártak.Kellett már a jókedv,mert az utóbbi időben sok volt a sírásból. Mama alig 3 éve temette el Marikát,s tessék, tavaly újabb leánya,Gyöngyi sírjánál tördelte dolgos kezét.Sajnos a sors kegyetlen volt hozzá,már harmadik gyermekét vesztette el.Így hát örömmel várták mind a pici érkezését.Lány lesz, és őszi születésű.Az jó hír,mert a lányok erős vonalat képviseltek a családban. Mama ötöt hozott világra.Szépek voltak mind.Sokszor mesélte, milyen büszke volt rájuk a faluban,majd később Pesten is.Mind férjhez ment, s most a középső lánya nem érhette meg ,hogy nagymama legyen.Úgy várta hát a kis csöppséget,mint ha a sajátjáért aggódott volna. Kevéske erejét tartogatta,hogy ne sírja el magát,de ezek a délutánok,mindig feltöltötték.A család,amelyért élt-halt,újra bearanyozták a napját.Kávézgattak,sütiztek, gyümölcsöt eszegettek,néha egy-egy régi anekdota is körbe járt. Nevettek a sógor viccein. Gabi visszafogott humora közismert volt,s ilyenkor egy-két pohár megoldotta a nyelvét,elemében volt.Mama váratlanul felállt és behívta Hugit és Rézyt.A két lány bement vele a nappaliba.Ott Mama elővett egy kis dobozt és azt mondta.-Rátok bízom ezt, a kislánynak szánom,ha már nem leszek.-Dehogy nem!-mondták szinte egyszerre a lányok.

–Nem, érzem hogy fogytán az erőm,s szeretném, ha lenne egy emléke tőlem, déditől.Ígérjétek meg, hogy vigyáztok rá,s ha én nem leszek…Megkövülten álltak pár percig, Hugi törte meg a csendet.

–Jó megígérjük,hogy odaadjuk a szülőknek,ha erre szükség lesz.Próbálta vidámabb útra terelni a beszélgetést.

–Nézd anyu, milyen jól néz ki a kert,meg a szőlő! Idén jó sok lesz,majd jövünk szüretelni. Rézy eltette a kis dobozt,majd kimentek egy kis sétára még. Oly szép volt a kert, tele virággal.A naspolya is szerette a helyét, csak úgy mint az örökzöldek, a fagyal,meg a nagy diófa.Termett is ősszel szépen.Lassan, ahogy a nap lebukott a horizonton,szedelőzködni kezdett a kis csapat. Mindenki beszállt az autójába és elindultak haza. Mama kint aludt, csak másnap készült hazamenni a belvárosi lakásába. Nem sietett már,senki sem várta. Két lánya volt a támasza,mióta az orvosok találtak valami foltot a máján. Nem akart műtétet. Az ő korában már minek?- mondogatta.Nem is kockáztattak volna az orvosok sem. Eljött a július,majd az augusztus is. Olyan gyorsan múlt el,mint egy szempillantás. Csak Mama érezte úgy, hogy az idő ólomlábakon jár. Neki már nehezen telt minden nap.Fogyott az ereje, mint a nap sugarai ősszel.Eljött a szeptember is. Felváltva vigyáztak a lányok rá,mert nem akart kórházi ápolást. Nagy fájdalmaira morfin tartalmú gyógyszert kapott.Néha nyöszörgésre ébredtek a lányok,de többnyire jól viselte a fájdalmakat. Már pelenkát kellett viselnie,amit szégyellt. Hugi viccelődve próbálta elütni azt, mikor cserélni kellett.

–Na,bumm! Mi van abban?-kérdezte Mamától. Régen te pelenkáztál minket,most meg mi. Aztán egy napon, mikor Mama kint volt Diósdon,gyengébb lett a légzése.Leánya elment imádkozni érte,hátha meghallgatja Isten az imáját.Mire hazaért,már nem élt szegény. Csak Gábor volt vele otthon, s ahogy mondta, egy alig hallható utolsó sóhajjal távozott. Eltemették Papa mellé, 85 évet élt. Egy októberi napon, Évi életet adott egy szépséges kislánynak.Gergő nagyon boldog volt,hogy ő az első az unokák közül,aki apa lett.Ugyan még váratott magára az új házba való beköltözés,mert sok volt rajta még a tennivaló,de az örömüket ez sem csorbította. Talán csak az,hogy Mama már nem láthatta meg a picit.Úgy két hónapos lehetett,mikor Hugi szólt testvérének,hogy el kéne vinni neki, amit Mama örökül hagyott. Elvitték hát az első babanéző látogatáskor a dobozt, és odaadták a szülőknek.Kis könnycsepp gördült le mindenki arcán, mikor a két kis fülbevalót átadták.

-Csináltassatok belőle valamit Julinak! Ez volt Mama kívánsága. Aranyba véste a kérését.Tegyetek eleget neki!- mondták,s rá emlékeztek…