Ambrus Judith: Amikor Valentina elmegy - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Ambrus Judith: Amikor Valentina elmegy

2020. febr. 19. 9:17

Már hozzászokott, hogy az emberek rajta felejtik a szemüket. - Olyan szép, mint egy porcelánbaba! - mondták sokszor, és mosolyogtak rá. Fekete hajával, barna szemével, világos bőrével, szabályos vonásaival úgy nézett ki, mint egy mesebeli hercegnő.

A dicséretek hatására a szülők büszkén kihúzták magukat. Ők is szépek. Bár az esküvői videón látta, hogy apának kevesebb haja van most, mint akkor volt. Anyának pedig az arca nem olyan sima, mint ott a hosszú, fehér esküvői ruhájában. Szerette őket nézni a filmen. Olyannak látszott minden, mint egy hercegnős mese. Valahol ott lehetett Jézus is, de őt nem látta a képeken.

Még kicsi volt, amikor megérkezett a középső testvére. A bőgőmasina. Nem lehetett tőle aludni. Anya és apa egyre többet foglalkoztak vele. Emiatt sokszor szomorkodott, és haragudott a csecsemőre. Még iskolás sem volt, megszületett a legkisebb testvére. Anya már elvárta tőle, hogy figyeljen a picire, ha ő nem ért rá.

- Anya, felállt a hugi! – kiáltott fel , amikor meglátta, hogy a kicsi liluló ujjakkal felhúzta magát a járókában.

Aznap mindenki ezen álmélkodott. Sokszor nézte a kicsit, ahogyan játszik a járókában. Időnként egymásra mosolyogtak, és megszerette az együtt töltött idők alatt. Ebből a folyamatból kimaradt a közös testvér, aki ezt egyre dühösebben vette tudomásul.

A lakást kinőtték, és apáék telket vettek, hogy nagyobb házat építsenek, ahol neki is lesz saját szobája. Itt együtt alszanak mindhárman. Apa és anya a nappaliban. A szomszéd nénik kedvesek. Ha apáék elmennek moziba vagy színházba, vigyáznak rájuk. De egyre ritkábbak ezek az alkalmak.

- Mit csináltál egész nap? – kérdezte egyik este apa anyához fordulva, amikor megérkezett a munkából. – Lenne időd a nyelvvizsgára készülni, hiszen a gyerekek egész nap iskolában, óvodában vannak!

- Hagyj békén! – kiabálta neki anya. Elég dolgom van a gyerekekkel! Biztos megint anyáddal telefonálgattál!

- Ezt fejezd be! Te sokkal többet telefonálgatsz haza, mint én! Ha valakit irányítanak, az te vagy!

Anya ezután elrohant a lakásból, és csak sokára jött vissza. Apa azt mondta ne féljenek, ő itt van velük. Aznap későn feküdtek le. Arra gondolt, lehet, hogy anya vissza sem jön. De akkor apa nem tud dolgozni menni. A tépelődésnek anya érkezése vetett véget. Ettől kezdve beköltözött hozzájuk.

A karácsony olyan különös volt. A Szentestét Pesten töltötték. Együtt díszítették fel a fát, de a sok-sok ajándékot a Jézuska hozta. Másnap autóba ültek. Anya és apa külön mentek, ahogy megérkeztek vidékre a nagyikhoz. Ők anyával maradtak az ő anyukájánál, de apa sokszor eljött értük. Ő olyan vicces, és mindent megvesz nekik. A középső tesó vele akart aludni.

- Én sajnálom apát. Most egyedül van és szomorkodik! – nézett anyjára égszínkék szemével.

- Dehogy van egyedül! Ott az édesanyja is! Jól elvannak együtt! – próbálta neki megmagyarázni. De ő nem tágított. Anya dühösen vitte át a másik mamához.

- Én nem hagylak cserben! – nézett az apjára, aki csodálkozva tekintett rá és átölelte.

Másnap reggel, miután testvéreihez visszaérkezett, színes élménybeszámolót tartott, a luficsatáról, a Dínó -mesékről, amiről apa olvasott.. Ezt követően ő alig várta, hogy apa telefonáljon, amit gyakran megtett napközben is.

- Én is nálad szeretnék aludni! – közölte vele. Szeme sarkából látta, hogy anya meglepetten nézett rá. De már kimondta, amit szeretett volna.

- De örülök neki, kislányom! Mit szeretnél csinálni?

- Mesefilmeket nézzünk! Veszel nekem?

- Hát persze, hogy veszek!

Aztán apának vissza kellett menni Pestre. Dolgozott. Ők anyával tovább élvezték a vidéki életet. Egyszer csak mégis visszautaztak Pestre. Kezdődött az iskola és az óvoda. Boldogok voltak, hogy apa várta őket. Hiába, Pest az ő otthonuk, itt szokták meg. Az a baj, anya nem szeret itt lenni, csak a mamánál vidéken.

Következett a szilveszter, majd az új év. Apa továbbra is a nappaliban aludt.

Amikor jött a Valentin- nap, apa nem hozott semmit anyának. Érezték, valami elromlott. Anya el fog menni apától a mamához. Viszi őket is magával. Anya azt mondta, már nem boldog. De velük mi lesz? Esténként nem tudott elaludni, a sötét szobában bámulta a plafont, és arra gondolt, milyen védtelenek lesznek apa nélkül. Hiányozni fog a kedvessége , a viccei, a közös kirándulások, a testének melege. De hát anya nem boldog. Mi is lehet az a boldogság? Apa vehetne neki, és akkor együtt maradhatnának.

A hercegnős meséknek nem ez a vége. A szülők együtt maradnak a gyerekeikkel, és így boldogok. Lehet, hogy nem ismerik ezeket a meséket? Nem tudják, hogy a gyerekek csak akkor lesznek boldogok, ha ők együtt maradnak? Ezt kérte a Jézuskától is. Segítsen abban, hogy a szülei megint kedvesek legyenek egymáshoz. De úgy látszik ő sem akarja. Apával el szokott menni templomba, de anya nem jár velük. Ketten szoktak beszélgetni Jézusról, aki nagyon szereti a gyerekeket. De apa mégis szomorú. Ha felnőtté válik, ő is anya lesz. Azt szeretné, ha a férje nem bánkódna, hanem együtt lenne az egész családdal. Esténként együtt imádkoznak apával a Jézuskához.

Egyik délután, amikor apa nem volt otthon, anya így szólt hozzájuk:

- Apával már nem szeretjük egymást, el fogunk innen költözni a mamához.

- De én itt akarok maradni! Itt vannak a barátnőim! Itt van apa! – kiabálta haragosan. – Béküljetek ki!- és zokogni kezdett. A középső tesó simogatni kezdte.

- Ne félj, én apával maradok!- ajánlotta.

- Akkor velem mi lesz? – kedveskedett az anya. - Mi már nem békülünk ki apával. De ő továbbra is gondoskodik rólatok és szeret benneteket. Ennek hallatán elszomorodott. Tudta, hogy vége lesz gyermekkoruk legszebb fejezetének. „A hercegnők” apa nélkül maradnak. Sok- sok szomorú délután és este következik.

- De legalább anya boldog lesz – sóhajtotta.