csalad.hu - Albert Ferenc: Medvefarmon
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Albert Ferenc: Medvefarmon

Szondi Réka
2020. febr. 19. 14:49

Medvefarmon vidám az élet; hejh, a mackók vígan élnek. Van: eszem-iszom, dínom-dánom, méz is akad nasinak a fakanálon.

Egy szép meleg napon, mit lehet tenni jobbat és szebbet, mint kivonulni a természetbe. De bizony nem akár hová, főleg, ha kicsi gyermek is van a családba. Irány a medvefarm. A kis Lilla ismét nálunk töltött két hetet, mivel Anya, meg Apa dolgoznak. Méz és fakanalak a hátizsákban, és természetesen magunknak is egy kis elemózsia, na meg víz. Miután megérkeztünk a Veresegyházi Medveparkba, kezdetét vette az állatok csalogatása és etetése.

Félelemre semmi ok, a vaskos kerítések biztonságában bepillantást nyerhet mindenki a medvék életébe. Vannak komor maguknak való öreguras szőrme óriások, akik egyedül járkálnak felalá a kitaposott ösvényeken. Őket nem zavarják az ifjabbak, a játékra vágyó egyedek. Bizonyára tartanak tőlük, és a kikövetelt tiszteletet megadva, egymás társaságát keresik. Birkózás, pofozkodás, morgás, fürdés, szóval minden érdekes dolog megmozgatja a medvefantáziájukat. Valójában igazi mackó édenben élhetnek, ezen a hatalmas területen. Miután a gondozóktól kapott élelmet megették, jöhet számukra a nasi. Ezek a macik, nem csuporból, mézesbödönből nyalogathatják ki a méhecskék által szorgalmasan összegyűjtött mézet, hanem a gyerekek, és a felnőttek által fakanálra csurgatott édességet nyalogatják, és ha beszélni tudnának, talán még azt is ismételgetnék: kérek még! Kérek még, nekem ennyi nem elég! Amikor feltűnik egy-egy öreg morcos, hatalmas tenyerestalpas jószág, a fiatalabbak azon mód félrehúzódnak, sőt egykedvűen elballagnak, nehogy kapjanak egy hatalmas „maflást” Az öreg is szereti a mézet, így egy-két nyalintást megenged magának, bár komor egyhangúsággal tekinget jobbra, ballra, mintha nem is érdekelné őt a szirupos édesség, még is ült a fakanál közelségében, amig be nem telt a nasival.

Most olyat fogok mesélni, ami alig hihető. Ha hiszitek, ha nem, a farkasok, akik a medvék szomszédságában, külön lekerített részen tanyáznak, szintén szeretik a mézet. Meglepő, hogy ez a vadászatra, azon belül is a húsevésre termett négylábú, mely valójában a kutyusok őse, az édességet elnyalogatja. Viszont rafinált egy jószág, ha nem vigyázunk, és nem fogjuk erősen a fakanál nyelét, bizony kikapja a kezünkből. A természetben nem árt félni tőlük, viszont itt a kerítés biztonságos védelmet ád.

Miután megetettük a mackókat, a mosómedvéket és az ormányos medvéket is érdemes láttuk meglátogatni. Bizonyára sejtitek már, hogy ezek az állatok is szeretik a mézet. A méz talán olyan, mint a palacsinta, minden ember, és minden gyermek szereti. Itt a medveotthonban minden állat rajong a mézért, és a fakanál a legalkalmasabb arra, hogy a kerítésdrót védelmében megetessük ezeket az alig szelíd vadállatokat.

A kis Lillára váró élmények ezzel még nem értek véget, hiszen a medveotthon szomszédságában, a lovarda területén, egy állat simogató is található. Itt aztán nem kell félni a nagy - és kiskecskéktől, malacoktól, szárnyasoktól. Lehet etetni őket, önzetlenül simizni akár a fejüket, akár hátukat. Élmény a gyereknek, felnőttnek egyaránt.

Ezzel még mindig nem fejeződött be a gyermeki édenkert. Különös „desszerttel” ajándékozhattuk meg apró unokánkat. Szépen megtervezett és kivitelezett, minden igényt kielégítő játszótéren fejezhettük be az égiektől kapott gyönyörű napot. Mindhármunk nagy megelégedésére.