csalad.hu - Mit tud a baba? Stresszelés helyett fedezzük fel játékosan!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Mit tud a baba? Stresszelés helyett fedezzük fel játékosan!
Riedl Annamária
2019. ápr. 24. 11:15
Kisgyermeket nevelünk
A szemkontaktustól a beszélgetésig, a mászástól a gyaloglásig, a csecsemő életének első 12 hónapja mérföldkövekből tevődik össze. Eközben minden szülőben az atyai-anyai büszkeség mellett egy kis félelem is bujkál: biztosan rendben fejlődik? Aggodalmak helyett kövessük játékosan nyomon a baba fejlődési szakaszait.

Amikor az anyuka kézbe veszi az újszülöttjét, az a pillanat a legfurcsább találkozás az életben. A saját genetikai kódját tartja a kezében, mégis egy teljesen „ismeretlen” személyiséggel áll szemben. S ahogy elkezd haladni kettejük közös ideje, az anyuka minden pillanatot vizsgál, kutat, olyanná válik, mint a vadonban a fotós, aki felfedezésre indul. Elkezdi megérteni a nyomokat arról, kivé válhat a gyermeke, s minden pillanatban megállapítja, kezében a jövő zsenijét tartja.

De persze az ilyen büszke pillanatok mögött mindig ott vannak a kételyek, az aggodalmak is. Biztos, hogy rendben fejlődik? Nem túl lassú? Nem túl aktív? S hirtelen az addig dicsőnek megélt pillanatok elkezdenek átfordulni féltésbe, kétségbeesésbe.

Ilyenkor kell a gyermekgyógyászok mondataira emlékezni, miszerint a babák fejlődése eltérő lehet, ezek az állomások korántsem azonos időben történnek mindenkinél. Néha a temperamentum lelassíthatja a dolgokat, ami különösen a motoros képességeknél, a mászásnál és a gyaloglásnál figyelhető meg.

„Ha egy gyermek óvatos vagy visszafogott, lehet, egy kicsit lassabban fogja kipróbálni ezeket a dolgokat. De végül mindent megtanulnak. Néhány év múlva pedig senki nem fogja tudni megmondani, hogy egy gyermek 8 vagy 18 hónapos korában tanult meg járni” – mondja Janice Heard, a Calgary Egyetem professzora.

A legtöbb baba fejlődési állomásai természetesen alakulnak, de sokféle lehetőség van arra, hogy minden nap kicsit ösztönözzük őket a tovább haladásra. Ezek az eszközök az összebújástól a beszélgetésen át a játékokig terjedhetnek.

Ezúttal mutatunk néhány játékos példát arra, hogyan lehet kellemesen tölteni a közös időt, miközben még inkább megfigyelhetővé válik a fejlődésük üteme.

1. „Csibb-csobb” – játék a vízben

A gyermekre örömteli és nyugtató hatást gyakorol a víz, amelyet a nap minden órájában élvezhet. Tegyünk a keze ügyébe apró tárgyakat, szivacsot, műanyag kanalat, csörgőt – bármilyen vízhatlan játékot, amit el tud dobni magától. Egy dologra feltétlenül figyelni kell: a kisbabát egyetlen másodpercre sem szabad egyedül hagyni a vízben!

2. „Csörgő-zörgő gurigák” – irány a szőnyeg

Az üres műanyagüvegek legjobb felhasználási módja. Miután alaposan megtisztítottuk a kis flakonokat, töltsük őket rizzsel, gombokkal, folyékony szappannal kevert vízzel, élelmiszerfestékkel vagy olajjal. Miután alaposan lezártuk és leragasztottuk a kupaknál, helyezzük a szőnyegen a baba közelébe. Imádni fogja üldözni a színes, csörgő-zörgő üvegeket a padlón.

3. Kültéri kalandok – pillanatok a természetben

A kisbabás anyukák számára sokszor a legnehezebb dolog elhagyni a lakást. Össze kell pakolni a babát, a babakocsit, egyszóval sok feladattal jár, de mégse becsüljük le a friss levegő pozitív hatását sem a bébire, sem pedig önmagunkra nézve. „Amikor kijutsz a házból, nem gondolkodsz tovább a feladataidon, amelyeket meg kell tenned, hanem még jobban koncentrálsz a gyermekedre” – mondja Jan Blaxall, a londoni Fanshawe Főiskola professzora. Emeljük tehát ki a babát a kocsiból, húzzunk le hozzá egy levelekkel teli faágat, s hagyjuk, hogy összeismerkedjen a kisgyermek a természettel. Ezután segítsük, hogy meg tudja érinteni a fa törzsét is, ha pedig tisztának látjuk a füvet, nyugodtan tegyük le a kicsit földre és hagyjuk, hogy átérezze mindennek a hatását. Blaxall szerint a csecsemő elkezdi ilyenkor felfogni és értelmezni a dolgokat maga körül a saját tapasztalásai révén, ami sokkal fontosabb, mintha csak elmagyaráznánk neki. A természetben lehetőség nyílik arra is, hogy a szülő hangok kiadásával segítse a gyermekében összekapcsolni azokat a hozzájuk tartozó objektumokkal – pl. ha jön egy autó, be lehet neki mutatni a Vromm, vromm hangutánzó szavakkal.

4. Kukucs, ki van itt? – a meglepetés ereje

Takarjuk el az arcunkat a kezünkkel, majd hirtelen vegyük el onnan, s mondjuk a picinek: „Kukucs, ki van itt?” A csecsemők szeretnek meglepődni, mert ekkor újból megérzik, hogy vannak még dolgok a világban, amelyeket nem ismernek. Felrázhatjuk a játékot, ha egy kedves tárgyat lefedünk egy takaróval, és megkérdezzük a babát: Hova lett? Ugyanez a kérdés játszható a lakás különböző részein bújócskázás közben. A picik imádják ezekben a korai játékokban, hogy felfedezhetik a lakás részeit.

Ugye máris mennyivel élvezetesebb és aggodalomtól mentes így megfigyelni a baba fejlődési szakaszait?