– Az anyagi szempontok fontosak, de távolról sem döntőek a gyermekvállalásban: sokkal jobban befolyásolják ezt a kulturális tényezők, vagyis a család, az anyaság, a gyermekvállalás megítélése – mutatott rá Frank Füredi szociológus, a Kenti Egyetem emeritus professzora, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa a III. Budapesti Demográfiai Csúcson tartott előadásában.

Frank Füredi szerint a családi élet mára egyre inkább társul negatív felhangokkal és az anyaság megítélése ahelyett, hogy ünnepelt állapot lenne, gyakran párosul a fájdalom, az önállóság elvesztésének képével. A filmekben is mindinkább úgy ábrázolják a családot, mint ami nem más, mint egy csapda, ahol a nő a családi elvárások rabszolgájává válik.

– Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy ha valaki anya, az vagy azzal jár együtt, hogy terheket vesz magára, vagy pedig valamiféle életstílus opcióként jelenik meg, de nem valami menő dolog. A menő embereknek ugyanis nincsenek gyermekei. Tehát sokan egyfajta „emocionális költségként” is tekintenek a gyermekekre, amit szeretnének elkerülni, hisz akkor már nem tetszenek a többieknek – fejtette ki a szociológus.

Ehhez a megítéléshez gyakran társul egy úgynevezett pszichológiai költségtétel is, ami a fájdalomtól, a szülés utáni depressziótól, a bezártságtól való félelemből adódik.

Azáltal, hogy gyermekünk lesz, hozzájárulunk egy jobb világ kialakulásához.

– De ennél sokkal szörnyűbb, ami befolyásolja a fiatalokat, az az, hogy sokak szerint a gyermekvállalás a környezetre is rossz hatással van, mert egy új éhes száj megjelenését eredményezi, ezért környezetvédelmi szempontból felelőtlen magatartás, bűncselekmény a környezettel szemben. Ez a mizantróp, embergyűlölő magatartás rendkívül erőteljes impulzust jelent manapság. Még olyat is hallani, hogy a második gyermek után már karbonadót kellene bevezetni – jelezte.

– Véleményem szerint mi tehetünk ez ellen valamit. Ez az erkölcs, a moralitás csatája. Ez nem lehet technikai kérdés, amikor a gyermekekről van szó, a jövőnkről beszélünk. Tegyük menővé a gyermekeket, kívánatossá a gyermekvállalást. Azáltal, hogy gyermekünk lesz, hozzájárulunk egy jobb világ kialakulásához – mondta Frank Füredi.

Jöhet a harmadik?

– Anyagi kérdés is a gyermekvállalás, de nem csupán az – vonta le a következtetést demográfiai összefüggések alapján Spéder Zsolt demográfus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója, a Pécsi Tudományegyetem tanára. Megvilágította, hogy a teljes termékenységi arányszám tekintetében a közép-kelet- európai országok nagyon hasonló utat jártak be: lecsökkent, stagnált, majd valamelyest emelkedett a mutató.

Emögött számos folyamat állt. Jellemzően kitolódott a gyermekvállalás ideje, ezért sokan nem tudták már gyermekvállalási szándékaikat valóra váltani. Csökkent a házasságban élők száma, többen éltek élettársi kapcsolatban, mind többen pedig egyedül. Márpedig a gyermekvállaláshoz nyilvánvalóan boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra van szükség. A statisztikákból az is kiderült, hogy a szűkösebb jövedelmi körülmények között élők tudták gyermekvállalási szándékaikat kisebb eséllyel valóra váltani.

Spéder Zsolt beszámolt arról, hogy azt is elemezték: a különféle családpolitikai intézkedéseknek van-e szerepe a harmadik gyermek vállalásában. Ebből kiderült például, hogy 1993-ban a GYED bevezetését követően az alacsony státuszúak gyermekvállalási hajlandósága háromszorosára nőtt, 1999-től pedig a felsőfokú végzettségűeknél is érezhető a növekedés. A kétgyermekeseknél a statisztika akkor ugrott meg, amikor adóváltozásokkal párosult.

– A gyermekvállalás tehát anyagi kérdés is – foglalta össze Spéder Zsolt.