– A bútoroknak nincs kijelölt helyük, a diákok úgy tolják össze az asztalokat, ahogy éppen a csoportmunka megkívánja. A folyosóról pedig minden osztályba hatalmas üvegablakon át lehet belátni. Ezzel igyekszünk az egész épületet egy közös térré nyitni – magyarázta a berendezési koncepciót Valaczka János Pál piarista szerzetes, az intézmény főigazgatója a Magyar Nemzetnek.

Segít megtalálni a gyereknek a saját útját

– 2017-ben fogalmazódott meg bennünk az ötlet, hogy lehetne a szakképzést máshogy is csinálni, mint ahogy megszoktuk. Gőzerővel kezdtünk dolgozni a részleteken, és a 2018/19-es tanévben már el is indítottuk az első orientációs évfolyamot, három 15 fős csoporttal – mesél a kezdetekről Valaczka János Pál.

Mint mondja, az orientációs évfolyam az általános és a középiskola közötti, amolyan átmeneti év, ami elsősorban azoknak szól, akiknél nyolcadik osztály végére nem kristályosodott ki, hogy mit szeretnének tanulni, merre tovább.

Ennek megfelelően nem is klasszikus tanulás folyik itt, sokkal inkább életpálya-tanácsadás, az alapkompetenciák megerősítése. A diákok ízelítőt is kapnak sok különböző szakmából, hogy egy évvel később magabiztosabban, céltudatosabban lépjenek tovább.

Nem a rossz tanulók gyűjtőhelye

– Tévedés azonban azt hinni, hogy az orientációs osztály a rossz tanulók gyűjtőhelye. Nem azok járnak ide, akiket az általános iskola után nem vettek fel sehova. És nem is a szakképzés az egyetlen továbblépési út innen, a tanév végén gimná­ziumban is folytathatják azok a gyerekek, akik arra jönnek rá, hogy érettségit szeretnének szerezni – szögezi le a főigazgató, hozzátéve: hároméves pilotprogramra szerződtek az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, és a próbaidőszak végére szeretnének olyan adaptálható pedagógiai modellprogramot letenni az asztalra, amelyet aztán az ország bármelyik iskolájában alkalmazni tudnak.

A XXI. század munkavállalóit képzik

Az orientációs évfolyamban a XXI. századi munkavállalói kompetenciákat fejlesztik, például az együttműködést, a csapatmunkát, a kritikus gondolkodást, a problémamegoldást. Projektjellegű tanítás folyik, és bár van például matematikai készségfejlesztés, klasszikus matekórákról szó sincs.

A gyerek egyéni útja van a központban, és köréje építjük az intézményt. Minden diáknak van személyes kísérője, mentora, aki amellett, hogy a tanulásban segíti, életvezetési tanácsokkal is támogatja.

Mint mondja, az évfolyamon heti egy napot az életpálya-pályaorientációs programokra szánnak. Ilyenkor gyakorlati dolgokról tanulnak, pél­dául hogy miként kell egy számlát megírni. Az úgynevezett „job shadowing” részeként pedig személyesen is ellátogatnak cégekhez.