A kutatók több mint 35 ezer ikerpár genetikai összetételét vizsgálta meg, hogy megnézze, van-e "öröklődő eleme" a kutyatartásnak.

– Meglepődve tapasztaltuk, hogy egy személy genetikai összetétele a jelek szerint nagy mértékben befolyásolja, hogy az illetőnek van-e kutyája – mondta Tove Fall, az Uppsalai Egyetem professzora, a tanulmány egyik vezető szerzője. Hozzátette: az eredmények hasznos információkkal szolgálhatnak az ember és kutya kapcsolatának jobb megértéséhez a történelmi és modern időkben egyaránt.

– Könnyen lehet, hogy néhány emberben erősebb a született hajlam arra, hogy háziállatról gondoskodjon – jegyezte meg a szakember.

A kutyák voltak az első háziasított állatok, legkevesebb 15 ezer éve vannak szoros kapcsolatban az emberrel és úgy tartják róluk, hogy jelentősen hozzájárulnak gazdáik jólétéhez és jó egészségéhez.

– A mostani eredmények azért fontosak, mert azt sugallják, hogy a kutyatartás egészségre gyakorolt jótékony hatása, amelyet néhány tanulmány kimutatott, talán részben a vizsgálatba bevont emberek különböző genetikai összetételével magyarázható – mondta Carri Westgarth, a Liverpooli Egyetem munkatársa.

A mostani tanulmányból kiderült, hogy az egypetéjű ikerpárok esetében a kétpetéjűekhez képest jóval gyakrabban fordul elő, hogy mindkettejüknek van kutyája. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kutyatartás hátterében genetikai okok is állnak.