Felgyorsult világunkban egyre nagyobb teret kap az énközpontú gondolkodás, ez azonban nem a legjobb alap, ha kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyunk. Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta szerint a kapcsolatban két ember létezik, ezért érdemes közösen kitalálni, hogyan lesz működőképes az együttélés.

– Ellentétet szül a kapcsolatban, ha mindkét fél csak arra koncentrál, mi mindent vár el a párjától, ráadásul az elvárások elől mindenki menekül – kezdi Gazdag Enikő. – Családi minták alakítják a későbbi párkapcsolatainkat, így közvetve azt is, milyen feltételeknek kell megfelelnie a választott személynek. Egyéniségfüggő és önismeret kérdése is, hogy a párkeresőnek milyen magasak az igényei.

Dehogy a fogsor a lényeg!

– A túlzott elvárások abból adódnak, hogy az illető magával szemben is nagyon szigorú, és a kapcsolataitól is tökéletességet vár el. Ilyen esetekben tudatosan kell törekedni arra, hogy alább adjunk az elképzeléseinkből. Ne arra figyeljünk egy randin, hogy a másik 3 centivel alacsonyabb/magasabb, mint amit elképzeltünk magunknak, vagy ferde-e a fogsora, hanem hogy jól érezzük-e magunkat a társaságában. Lényeges, hogy meglegyen a kémia, hiszen ez az alapja a jó szexuális életnek, ami azonban nem feltétlenül attól függ, mennyire szép/jóképű a randipartner. Jókat tudunk beszélgetni? Azonos az érdeklődési körünk, van közös hobbink? Ha igen a válasz a kérdésekre, akkor jó úton járunk.

Tipikus elvárások

Ha elvárásokról van szó, kapásból eszünkbe jut két nagy klasszikus, a gazdag férfi és a házias nő, ami sajnos még mindig szerepel a „Milyen legyen a tökéletes társ?” listán.

– A gazdag férfi és a házias nő felállás egyenlőtlenséget szülhet a kapcsolatban – mondja Enikő. – A férfi ilyen esetben azt hiszi, kontrollálhatja társát, a nő pedig cselédnek érezheti magát. Ugyanakkor nem okoz gondot ez a felosztás, ha ez mindkét fél számára kielégítő és előre lefektetik a szabályokat. Minden a párok hozzáállásán múlik. Sokszor említik azt is, milyen fontos a hasonló családi háttér. Ez önmagában nem igaz. Nem arról van szó ugyanis, hogy a két ember egy társadalmi rétegből érkezzen, hanem arról, hogy azonos értékrendet hozzanak magukkal otthonról.

Nem egészséges az alá-fölé rendelt viszony

– Ha fontos a kedvesünk, akkor érdemes kompromisszumra törekedni, de nem minden áron! Ne felejtsük el, hogy 50 százalékban a mi felelősségünk, hogyan alakul a kapcsolat! Mi döntünk arról is, mi az, amiben engedünk, és mi az, amit nem hagyunk, hogy megtegyenek velünk. Amikor például alárendeli valaki magát a párja akaratának, elvárásainak, az arról szól, hogy nem tartja elég jónak magát, nem hiszi el, hogy változás nélkül is szerethető. Mindez önismereti kérdés, ami családi mintán alapul: lehet, hogy az illetőt bántották, így a későbbi alárendelt párkapcsolatban azért ragad benne, mert ugyan tudja, hogy rossz, de legalább ismerős helyzet.

A titok nyitja az odafigyelés és a kompromisszumkészség

– Előfordul, hogy csak kezdetben ütköznek az elvárások – mondjuk az egyik szeretne gyermeket, a másik nem –, de a szeretet, szerelem annyira erős, hogy sikerül közös nevezőre jutni. A tartós kapcsolat titka az, hogy a meglévő jó dolgokra figyeljünk, ne arra, ami hiányzik! Mondjuk el minden nap egymásnak, mi az, amit szeretünk a másikban. Bókoljunk, legyünk figyelmesek! Ezek azok a dolgok, amikre szükségünk van egy kapcsolatban! Eleinte talán erőltetett lesz, de aztán természetessé válik az odafigyelés, ami a kapcsolat egyik alappillére.

Kommunikáljunk érthetően!

– Ne várjuk meg, hogy a párunk majd kitalálja, mi a vágyunk! Konkrétan fogalmazzuk meg, mit szeretnénk (több intimitást, több közös programot, stb.) Ez így érthetőbb, ezáltal teljesíthetőbb a kedvesünk számára is. Az őszinteséget és a nyíltságot sem szabad azonban túlzásba vinni! Ha például az az elvárás, hogy több közös estét töltsünk együtt, akkor ne essünk neki a párunknak meglehetősen felpaprikázott hangulatban, a „Már megint milyen későn értél haza! Egyébként is merre jártál?” típusú kirohanásokkal. A hisztis barátnő helyett célravezetőbb az „Olyan megnyugtató, amikor este itthon vagy velem!” kezdetű vallomással előrukkolni. A kedves az elhangzottak után valószínűleg elégedetten konstatálja majd, hogy itt bizony szükség van rá.

Kulcsszó az elfogadás

– Összességében elmondható, hogy az elvárások nincsenek jó hatással a párkapcsolatra. Lehetnek ugyan vágyaink, milyennek kellene lennie a másiknak, de készüljünk fel a csalódásra is, ha a párunk nem a képzeletbeli listánk szerint teljesít. Ne akarjuk egymást átformálni! Ha nem tudjuk elfogadni a másikat olyannak, amilyen, akkor az a kapcsolat nem fog működni.