Annak érdekében, hogy a minimálisra csökkenjen a pazarlás mértéke Magyarországon, a gyártóknak is nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a hulladékok csökkentésére. Az élelmiszeripari cégek körében nemrég a NAIK Agrárgazdasági Kutató Intézet készített felmérést, amelyről a Magyar Nemzet számolt be cikkében.

Ennek eredményeiből kiderült, hogy a hazai ágazati szereplők alapvetően nem ítélik súlyos problémának a kérdést, a veszteségeket a technológiai folyamatok természetes velejárójaként kezelik. A cégek fele ugyanakkor nyilvántartja, hogy mekkora hulladék keletkezett a gyártás során, a veszteségeket pedig számszerűsíteni is tudják.

A felmérés eredményei szerint ebbe a körbe jellemzően a nagyobb feldolgozók tartoznak, amelyeket elsősorban a költségek csökkentése motivál. A kisebb cégek ezzel szemben gyakran azt sem tudják, mekkora felesleggel dolgoznak, harmaduk pedig még nem is gondolkozott azon, hogyan lehetne hatékonyabban kezelni a gyártás során keletkező hulladékot.

Sokak szerint egyébként is nagyon nehézkes az élelmiszer-hulladék felhasználása, túl szigorú szabályozás vonatkozik például az adományozásra és a takarmányozásra is. A legtöbb felesleg ma takarmányként hasznosul, de jelentős mennyiség kerül a hulladéklerakókba is.

A felmérésben részt vevő cégek a szigorú szabályok mellett a hulladékok alternatív felhasználásának költségét jelölték meg a fő gátló tényezők között. Véleményük szerint ugyanis a rendelkezésre álló technológiák beruházási és működtetési költsége jelenleg magasabb, mint amennyibe a hulladék megsemmisítése kerül – vagyis nem éri meg nekik ezzel foglalkozni.

A Nébih szerint ugyanakkor ezen a téren is van ok az optimizmusra. A hatóság tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban az innovációk egyik legfontosabb irányává az élelmiszer-veszteségek csökkentése vált. Ez legalább olyan fontos téma a feldolgozók körében, mint az energiapazarlás és a vízveszteség csökkentése.

(fotó: Shutterstock)