Ismertetése szerint egyre jellemzőbb, hogy a fiataloknál is megjelenik a közösségért való felelősségvállalás. Az iskolázottságtól nem függ a véradói aktivitás, ám az megfigyelhető, hogy a falvakban többen adnak vért, mint a városokban, és a sor végén van Budapest. A megyék közül Győr-Moson-Sopron, Vas, Csongrád és Bács-Kiskun lakosai az országos átlagnál jóval aktívabbak e téren – közölte a szakember a Magyar Nemzetnek adott interjúban.

 

A vérellátás útjáról Nagy Sándor elmondta: hazánkban az Országos Vérellátó Szolgálat gyűjti be a levett vért, innen az ország öt feldolgozócentrumába – Budapestre, Debrecenbe, Szegedre, Pécsre és Győrbe – szállítják, ahol szétválasztják három alkotóelemére, vagyis vörösvérsejt-, trombocita- és plazmakészítményekre.

A laboratóriumban azokat a tényezőket vizsgálják a vérben, amelyek a transzfúzió szempontjából kockázatosak lehetnek, például hogy jelen van-e benne HIV, hepatitis A vírus vagy szifilisz.

Ha mindezeket kivizsgálták, és az eredmények rendben vannak, akkor adhatjuk ki a vért betegellátásra, ekkor kerülnek az említett regionális centrumokból a kisebb központokhoz, illetve egyetemekhez – tájékoztatott a szakember.

A véradásra jelentkezők közül 13-15 százalék esik ki egészségügyi okokból, amikor a véradás saját magára vagy arra nézve jelentene kockázatot, akihez a vérkészítmény kerül. – Tavaly mintegy 460 ezren jelentkeztek, s közülük 380 ezerszer tudtak végül vért adni, ami elég volt a szükséges vérmennyiség lefedésére - mondta a főigazgató-helyettes.

Néhány éve elérhetővé vált az irányított véradás is, ami azt jelenti, hogy a donor kinyilvánítja, kinek – általában családtagjának – szeretné adni a leadott vért. Amikor ez a lehetőség bekerült az unió irányelvei közé, az volt a cél, hogy a betegek biztonságérzetét növelje azzal, hogy ismeri a donort és megbízik benne.

– Valójában ugyanannyira biztonságos, mint bármelyik véradás, hiszen ugyanazon szigorú előírások szerint járnak el – hangsúlyozta Nagy Sándor, aki arra hívta fel a figyelmet: a tágabb családjában szinte mindenkinek van olyan hozzátartozója, aki már kapott vért, ez is jól mutatja, hogy a véradás közös társadalmi felelősségünk.