CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Apajegy(zet)
Mi fér még a bőröndbe?
Mi fér még a bőröndbe?
2019. júl. 19. 6:46
Fürdőnadrág, két ing, papucs, napszemüveg és irány a víz – na jó, azért fogkefét, tusfürdőt és illatot is tettem be régen a nyaralási szettembe, ami tény, hogy elfért egy közepes nagyságú húzós bőröndben is. Most meg? Amíg anya pakol, addig én csak kérdezgetek: tettél be krémet – nekem is, viszünk gyógyszert – nekem is, békatalpak? De tényleg, mit vigyek és mit ne nyaralni a családi egyhetekre, amikor ugyebár én, mint szülő: pihenek?
Hurrá nyaralunk!
Hurrá nyaralunk!
2019. júl. 11. 14:05
Számoltuk már, szinte együtt mondtuk a gyermekkel, a gyermekeinkkel, hogy áció, meg akáció és végül VAKÁCIÓ… „Apa, az ovi végéig mennyit kell még aludni?” – és vágjuk a centit, számolunk vissza együtt, igaz, míg a gyermek a napokat, addig mi a napokon belüli, és majd ezen napokon túli órákat, perceket is. Mert az rendben van, hogy szeptember óta kialakult egy hektikus menetrend, amelyhez megpróbáltál mindent hozzáigazítani, de mi lesz most?
Indulás!
Indulás!
2019. júl. 4. 22:53
Életemben nem írtam blogot. A bakancslistámon sem szerepelt, hogy majd leülök egy számítógép elé, és előszedem az életem személyes, apró mozzanatait, amik lehet, hogy nem csak nekem fontosak, hanem mások számára is hasznosak. Vagy legalább arra jók, hogy könnyebben csússzon a kávé a gyermeknevelés, az apai teendők közepette, vagy a munkahelyen ellopott, olvasásra szánt percek alatt.
„Apa, te átmentél a piroson!”
„Apa, te átmentél a piroson!”
2019. júl. 4. 22:52
Ha van még valami, egyetlen terület, amelyhez ragaszkodhattam, az az, hogy én legyek a kormánynál. Az autó alattam úgy, akkor, abba az irányba, olyan tempóban és persze tisztasággal haladjon, ahogy az nekem jó. Vagy legalábbis ahogy én jobban szeretem. És erre, tessék! Újabb navigátorok, anyósülésen túli kormányzók csorbítják a szabadságképemet.
Hoppá, pocakosodó apuka lettem?
Hoppá, pocakosodó apuka lettem?
2019. júl. 3. 13:43
Soha ennyire nem frusztrált a nyári, mondhatni strandszezon. Soha. De most! Még vásárolni sem merek elmenni, sőt, kifordulok azon helyekről, ahol tükör van, vagy „extraslimfittrendi” cuccok. Nem mondom meg a méretemet sem, amikor belépek, csak pimaszul odavetem az eladónak: „Ön mit gondol, hányas?”. Én, aki egykoron napi hat órát is képes voltam kőkeményen edzeni? Aki alig várta már, hogy a tavasszal barnult bőre belépjen a nyitott uszodákba? S most! Ez is én vagyok?