„Megkaptam azt a szerepet, hogy valakiről/valakikről gondoskodhatok, valakit/valakiket felnevelhetek, tiszta szívből szerethetek, és életem végéig kísérhetem őket útjukon. Támaszuk lehetek minden helyzetben. Számomra ez jelenti a csodát.”

Emellett úgy gondolom, hogy ennek a „csodának” a hétköznapi oldala sokszor néha nagyon nem tűnik annak, mint ami ennek a szónak az igazi jelentéstartalma. Sőt! A párkapcsolatomra gondolva, eszembe jut, micsoda változásokat éltünk meg már akkor is, amikor Bencével megtudtuk, hogy kisbabánk születik.

Ez az élethelyzet átformálta a párkapcsolatomat, és ezt vállalom!

„Megváltozott az egész életünk, és vele együtt én magam is elindultam egy olyan belső utazáson, illetve úton, amely a korábbihoz képest másfelé vezet. Ezt el kellett fogadnom. Már az első szülésem után úgy is éreztem magam, mint aki teljesen újjászületett.” Ez az élethelyzet átformálta a párkapcsolatomat, és ezt vállalom!

Sokszor gondolok arra a lányra, arra az Adélra, aki a gyerekeim születése előtt voltam, vagy arra a férfira, aki Bence volt életünk két legnagyobb ajándéka előtt. Vágyom olyan felelőtlen és igazán szabad pillanatokra, amelyeket akkor éltünk meg közösen. Hihetetlenül spontán történésekre, amelyek most már csak ritkán léteznek.

De, lehetek őszinte? Nincs lelkiismeret-furdalásom, nem szeretnék haragudni magamra azért, mert vannak ilyen gondolataim. ?

„Bevallom, előfordul, hogy nincs türelmünk egymáshoz Bencével. Ennek pusztán olyan egyszerű okai vannak legtöbbször, hogy elfogy az energiánk, fáradtak vagyunk, de közben nagyon vágyunk arra, hogy minőségi időt tudjunk együtt tölteni.”

Boldog gyermekeket csak boldog szülők tudnak nevelni.

Úgy érzem, hogy ebben, a már új, anyai énemben kell megtalálnom a lehetőségeket arra, hogyan éljem meg a NŐiességemet és a NŐiségemet. Boldog és szerető családban továbbra is segítve a kapcsolatunk jó irányba való fejlődését. Szeretnék magamban és Bencében is felfedezni új értékeket. Ezekbe kapaszkodva pedig átlendülni a néha nehezebb időszakokon. Együtt, közös erővel.

Az első és legfontosabb, amit tanultam az anyaságnak köszönhetően, hogy tudatosítsuk magunkban azt, hogy változás történt az életünkben, mert mi már így négyen, családként létezünk, és nincs minden úgy, mint régen. Fogadjuk el ezt örömmel: mert boldog gyermekeket szerintem csak boldog szülők tudnak nevelni, és találjuk meg ebben az új életünkben is a csodákat.