Évtizedek taposómalma után, mikor eljön a nyugdíjba vonulás napja, boldogan dőlünk hátra és azt tervezgetjük, hogyan élvezzük majd a nyugdíjas éveinket. Ez az idilli állapot azonban sokszor csak néhány hétig tart és túl gyakran történik meg, hogy néhány hónap vagy év múltán például egy egykori cégvezető temetésére gyűlnek össze a volt munkatársak.

A „tragédia” elkerüléséhez azonban felkészülésre van szükség!

Teljesen természetes, hogy aki évtizedekig szoros időbeosztás szerint élt, aki megszokta, hogy döntéseket hoz és hatalma van, nehezen éli meg, amikor már nincs rá szükség, amikor valaki más ül a székében. Hirtelen nem tud mit kezdeni a rászakadt temérdek szabadidővel és azzal a ténnyel, hogy nélküle is felkel a Nap, a munkatársak más vezetése alatt is sikeresek. Tulajdonképpen még csak felsővezetőnek sem kell lennünk ahhoz, hogy a hirtelen nyugdíjazást követően lelkileg és fizikailag leépüljünk. Pedig nem törvényszerű, hogy ez így legyen. A „tragédia” elkerüléséhez azonban felkészülésre van szükség!

50 évesen már kezdhetünk gondolkodni

Egy ötvenet betöltött embernek el kell kezdeni azzal foglalkozni, hogyan és mivel akarja tölteni az idejét, amikor eléri a 60-65 éves kort. Az életünk első 20-25 évében arra készülünk, hogyan töltjük majd a következő 40 évet. Amikor azonban a dolgos éveknek vége szakad, még mindig van jó esetben 20-25 évünk, amit ugyanúgy meg kell tervezni, mint a munkával töltött évtizedeket. A legtöbb embernél azonban ez sajnos elmarad. Érdemes tehát még idejében észbe kapni és elgondolkodni, hogy mivel szeretnénk tölteni a nyugdíjas éveinket.

Készítsünk bakancslistát

Jó ötlet lehet, ha készítünk egy néhány pontból álló bakancslistát, amit a nyugdíjas éveink alatt még mindenképp teljesíteni szeretnénk. Ez lehet utazás, valamilyen hobbi elkezdése, önkénteskedés, nyelvtanulás, bármilyen új szakma elsajátítása, kertészkedés, könyvek elolvasása, filmek megnézése, kiállítások megtekintése vagy bármi, amire a munka és gyermeknevelés mellett sosem volt igazán időnk.

Ne essünk ki a napi ritmusból

A nyugdíjas éveink abban különböznek leginkább az aktív, munkával töltött időszaktól, hogy megváltozik a megszokott napi rutinunk. Gyakran e rendszernek a hiánya okozza a legtöbb lelki problémát. Ezért fontos, hogy attól függetlenül, hogy már senki nem mondja meg, mikor keljünk fel és mivel töltsük a napjainkat, továbbra is ragaszkodjunk egy napi ritmushoz. Iktassunk majd be napunkba olyan teendőket (bevásárlás, főzés, unokák felügyelete stb.), amitől produktívnak és továbbra is a társadalom hasznos tagjának érezzük magunkat.

A lehetőséget lássuk benne

Azok, akik nem félnek az idő múlásától és a nyugdíjas évekre képesek pozitívan tekinteni, kutatások szerint sokkal boldogabban élik meg ezt az időszakot. Ez komolyan összefügg az önelfogadással, önmagunk ismeretével – ezek pedig olyan dolgok, amikkel már fiatal korban el kell kezdeni foglalkozni. Ahhoz, hogy reális célokat tűzhessünk ki magunk elé és tudjuk, mit szeretnénk csinálni, ha elhagyjuk a munkaerőpiacot, ismernünk kell a képességeinket, korlátainkat, és el is kell tudnunk fogadni ezeket. Ahelyett, hogy csak az elmúlást, a betegségeket és nélkülözést látnánk, ha a nyugdíjas éveinkre gondolunk, lássuk inkább a lehetőségeket benne! Lehetőséget arra, hogy több időt töltsünk a szeretteinkkel, a hobbinkkal, és nem utolsó sorban önmagunkkal. Ez utóbbi azonban tényleg csak akkor lesz élvezetes, ha már most elkezdjük a legfontosabb dolgot: szeretni önmagunkat.