CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Kiskirály a gyermekünk?
Békési Erika
2019. aug. 15. 5:14
Kisgyermeket nevelünk
Két szülő lesi a gyermek kívánságait? Csak oda megy a család, ahová a kicsinek kedve van? És még csak véletlenül sem főznek olyan ételt, amit ő nem szeret? Vigyázat! Fennáll a veszély, hogy kiskirály lett a gyermekünk!

1. Félünk a hisztitől? A konfliktus elkerülése érdekében inkább megengedjük és megtesszük mindazt, amit a gyermek kér? Nem biztos, hogy jó ez nekünk! Fontos tisztázni, hol van apa, anya és a gyermek helye a családban, az asztalnál, a döntéseknél! Persze, jó, ha egyetértés van, de a végső szó mindig a szülőké kell, hogy legyen!

2. Eltörte a játékot, kiborította az ételt, többedszer is kővel dobálta az autót? Ne mondjuk rá, hogy nem baj, hanem szembesítsük a következményekkel! Ha megbeszéltük az esetet, együtt összerakhatjuk, feltakaríthatjuk, megjavíthatjuk a kárt.

3. Unatkozik a gyermek? Nincsen dolga, miközben anya és apa megállás nélkül ténykedik? Bízzuk meg korosztályának megfelelő feladatokkal, és mondjuk el, hogy milyen fontos nekünk az ő segítsége.

4. Nehezen viseljük a gyermek telefonozását, a folyamatos tévézést, számítógépezést? Szabad nemet mondanunk, és ezért neki szabad megsértődnie is! Higgyük el, hamarosan a képernyőnézés helyett kitalál valami érdekes játékot.

5. Nincs kedve sétálni, kirándulni? Nem kíváncsi semmilyen újdonságra? Ne hagyjuk, hogy beragadjon, és minket is beragasszon! Hiszen a gyermek mozgásra teremtetett! Fogjuk meg a kezét, bírjuk ki a félórás mosolyszünetet, aztán amikor rájön, hogy mennyivel kellemesebb a szabadban kalandozni, mint a szobában ücsörögni, csúcs kirándulásban lesz részünk.

6. Nem merünk a gyermek előtt mérgesnek lenni, esetleg kiabálni vagy sírni? Nem az a jó anya, aki tűr, tűr és tűr, hanem aki meg meri mondani a gyermekének, hogy „most nagyon haragszom”, vagy „nekem ez nem tetszik”. Fejezzük ki bátran az érzéseinket, egy idő után a gyermekünk is meg meri majd ugyanezt tenni!

7. Jelezték már a barátok, hogy hiányzunk nekik? Hogy eltűnt a régi énünk, és hogy túlságosan a gyermekeinknek élünk? Sértődés helyett figyeljünk oda ezekre a jelzésekre, mert hajlamosak vagyunk nem észrevenni, hogy a gyermekünk diktál. Higgyünk benne, hogy másképp is működhet, a gyermeknevelés nem feltétlenül csak szolgálat kell, hogy legyen!


(kép: shutterstock)