CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Kedvencünk: a csokoládé
Békési Erika
2019. júl. 12. 14:01
Gasztronómia
Létezik olyan ember a világon, aki még sosem evett csokoládét? Ritkaság! Többszáz éve szeretjük, isszuk és esszük, keverjük, ízesítjük és formázzuk, hogy minél többféleképpen élvezhessük. Igazán finom, csokiillatú összeállításunk következik. Jó apropónk van erre: július 11-e a csokoládé világnapja!

Fáradt, kedvetlen vagy éppen boldog, örömteli órákban is szívesen nyúlunk a csokihoz: vannak olyan európai országok, ahol tízévente a testsúlyukkal megegyező mennyiségű csokoládét elfogyasztanak! De mi, magyarok sem eszünk keveset a finom édességből. Hogy miért? Mert hisszük, hogy a csoki boldogsághormont termel, és hogy növeli a teljesítőképességünket. Szeretjük, hogy azonnal elolvad a szánkban, hogy édes az íze, és hogy azonnali felfrissülést ad akár csak egy kis mennyiség is.

Ez ráadásul mind igaz lehet: már az aztékok is észrevették, hogy a kakaóbabból készített ital élénkítő hatással van a testre és a szellemre, legyőzi a fáradtságot, ellenállóvá teszi az embert, és fokozza a koncentrációképességet. Nem véletlenül nevezték sokáig az istenek italának a kakaóbabból készült finomságot…

Egy kis csokitörténelem

Évszázadokig folyékony állapotban fogyasztották a csokoládét. Ez az ital hasonlított a mai kakaóhoz, azzal a különbséggel, hogy jó ideig csak keserű formában éltek vele. Az elkészítése adta magát: a Dél-Amerikában őshonos kakaóbab termésében található harminc-hatvan magot szárítás után megpörkölték, lefejtették és összetörték. Mivel a kakaó zsírtartalma magas, emiatt a por masszává állt össze. Ezt a masszát vízzel habosra rázták, és megitták a „keserű vizet”. Az első édesítések vaníliával, ánizzsal, fahéjjal és mézzel történtek, és hát milyen az ember? Egyre jobban rákaptunk az édesített változatra. Közben a kakaóbab értéke jócskán megnőtt, és nemcsak a porrá tört – italnak alkalmas – változatban, hanem a kemény bab formájában is: a majáknál egy ideig fizetőeszközként is szolgált!

Híres-neves csokigyártók

Miután a csoki eljutott Európába, sokan kísérleteztek vele. Gyógyszerészeti receptekben is szerepelt, de az igazi áttörést az jelentette számára, amikor a szilárd változatát kezdték gyártani. Innentől nem volt megállás a népszerűség felé! De könnyű évszázadokon át híresnek maradni, ha az ember olyan finomsággal dolgozik, mint a csokoládé. Ismerős a Nestlé név? Svájci testvérpárról van szó, akik a tejcsokoládé receptjét kísérletezték ki úgy, hogy a keserű kakaóhoz tejport kevertek. A berlini Robert Lindt neve hallatán is megcsordulhat a nyál a szánkban: a mester különböző alapanyagokkal és a főzési idővel kíséretezett, neki sikerült először lágyítani, finomítani a csokoládét. Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester 1868-ban hozta létre a csokoládégyárát Pesten. Gerbaud Emil 1886-ban alapította a csokoládégyárát, elsősorban bonbonokat gyártott. Ő találta fel a konyakos meggyet, a csokidrazsét és a macskanyelvet is, de számtalan remek süteményreceptet is köszönhetünk neki.

Mennyi csokit eszünk?

A Magyar Édességgyártók Szövetsége számtalan érdekes adatot gyűjtött össze csokoládé-fogyasztási szokásainkról. Statisztikáik szerint az Európai Unióban átlagosan 6,5 kg csokit eszünk évente, a magyarországi adat ennek fele, a svájci pedig majdnem a duplája. Mi, magyarok a tejcsokoládét szeretjük a legjobban. Kétharmadunk rendszeresen, azaz hetente több alkalommal fogyaszt csokoládéféleségeket, habár az étek kedveltségének okaiban eltér a két nem véleménye. A nők inkább az íz miatt eszik, és azért, mert szerintük „a csokoládé fogyasztása örömet okoz”. Ezért van az is, hogy a hölgyek bánatukban gyakran egy falatka csokoládéval vigasztalódnak. Az erősebb nem képviselői ugyanakkor fontosabbnak tekintik a csokoládé fizikai teljesítőképesség-növelő hatását. Ha választhatunk, leginkább táblás csokit vásárolunk, de szeretjük a szeleteset is. És hogy milyen ízesítésben? A legtöbb voksot a mogyorós és a mandulás csokik kapták, de kedveljük a marcipános, a mogyorókrémes, az alkoholos és az epres változatokat is. Szeretjük meglepni egymást csokoládéval: bonbont, drazsét és pralinét elsősorban alkalmakra, ajándékként választunk.

Csoki más ételekkel párosítva

A csokit gabonafélékkel, keksszel, gyümölccsel, alkohollal, robbanócukorral, cukordrazséval, édes-kesernyés és csípős fűszerekkel is párosítjuk. Esszük forrón és hűtött formában, italként, icipici golyókként, bonbonnak és apró reszeléknek is. Ízesítünk vele, krémet készítünk belőle, ráadásul nyuszinak, báránynak, csirkének, mikulásnak és angyalnak is beöltözik. Néha mini euró-, néha ördög formában látjuk a boltokban, vagy a saját konyhánkban többórás küzdelem után alaktalan pacsmagokként díszeleg a bonbonos papírokon. Minden párosítás jól áll neki! Vagy mégsem? Sokan emlékszünk a csokis mesesajtra a nyolcvanas évekből: megosztó étel volt, leginkább talán csak az óvodákban fogyasztották, érdeklődés hiányában aztán leállt a gyártása… A csoki-kenyérrel uzsonna is kedvelt tábori ötlet volt anno, és talán nem lehetett annyira elvetemült, hiszen ebből nőhetett ki a csokis croissant megalkotása.

És mi a helyzet a csoki-bor összhanggal? Az édességek és a borok párosításának a borszakértők szerint az első számú alapelve, hogy mindig a bornak kell édesebbnek lennie, mint a desszertnek. A fehér csokoládé és a száraz fehér bor párosítása így soha nem fog működni, de a tejcsokival sem érdemes kísérletezni! Ha valaki bor mellé kóstolna csokoládét, kizárólag az ét-típus jöhet szóba! Akármilyen csokoládét választunk is, jó étvágyat hozzá!

Csokis találós kérdések

1. Kinek a kedvenc csokoládéi a következők? Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, gömbölyű csokoládé, lapos csokoládé, tömör csokoládé, lyukas csokoládé, csomagolt csokoládé, meztelen csokoládé, egész csokoládé, megkezdett csokoládé, édes csokoládé, keserű csokoládé, csöves csokoládé…?

2. Ki énekelte a Csokoládé című dalt 1957-ben?

3. Mit ihatott Gróf Teleki Pál, aminek kapcsán naplójában azt írta, hogy egy rotterdami kávéházban megkóstolta a „csukulater”-t?

4. Honnan való az idézet? „A főzésben (…) van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. ... Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvöl el, mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak kevesek méltányolnak.”

5. Vajon melyik csokis édesség feltalálása kötődik a legenda szerint e véletlenhez: Plessis-Praslin tábornok szakácsa 1671-ben az odaégetett mandulás desszertre ráönttette az olvasztott csokoládét, hátha még használható lesz úgy?

6. Mit neveztek „német ser”-nek az urak asztalánál sorakozó italok közül az 1700-as évek elején?

7. Mennyi kalóriát tartalmaz egy tábla átlagos tejcsokoládé?

8. Mekkora az ideális hőmérséklet a csokimáz készítéséhez?

Helyes válaszok: 1. Gombóc Artúr, 2. Hollós Ilona, 3. Kakaót, 4. Joanne Harris: Csokoládé című könyve (Ulpius ház), 5. Praliné, 6. A kakaót, 7. 530 kalóriát, 8. 30-32 Celsius fok)

(Fotó: Shutterstock)