2019-06-22 00:00:00 Két nap a tudatosabb vásárlásért

„Szeretet színház” – március 21. a Bábszínházi Világnap

Március 21. nem csak a csillagászati tavasz kezdete, hanem a bábszínházak ünnepe is. Az eseményt a nemzetközi bábművész-szövetség, az UNIMA kezdeményezésére 2003 óta tartják meg. 2014-ben a magyar nyelvű bábosok első alkalommal csatlakoztak a rendezvényekhez.

Az idei ünnepség alkalmából a Mesebolt Bábszínház vezetője sokak mestere, Kovács Ildikó, az erdélyi származású bábszínházi rendező, szakíró gondolatait osztotta meg a közönséggel.

Kovács Géza felidézte, hogy Kovács Ildikó sokak számára ismeretlen életműve nem egyszerűen műfaj, rendezéselméleti okfejtések sora, sokkal több annál: beszél a gyermek tiszteletéről, a bábszínház mágiájáról, annak társadalmi fontosságáról.

„A bábozás képzőművészet, kézművesség, életadás, születésmisztérium, világteremtés. Ezért egyedülálló művészet. (…) pedig nemegyszer tapasztaljuk, hogy a bábszínház szó hallatán elnéző mosoly jelenik meg az arcokon, amely a feltételezett játékszernek meg annak a gondolatnak szól: felnőtt emberek és még mindig játszanak. Mindez összefügg a gyerekeknek szóló művészet megítélésével. Számtalanszor ütköztem bele abba a bizonyos „csak” szócskába: „csak” gyerekszínház, „csak” gyerek, „csak” gyerekeknek szól… Mindez a felnőttvilág közönyét, megbocsáthatatlan érdektelenségét tükrözi, vakságát, amellyel (…) nem veszi tudomásul, hogy a gyerek a jövő társadalmának felnőttje (…) ” Pedig a bábszínház:

- „ősi, mágikus művészet...

- Az életre keltés csodáját hordozza...

- Szemünk láttára történő csoda...

- Élő kapcsolatot teremt a kisugárzásával, a velünk született ősi kódok közösségteremtő erejével...

- mert a lehetetlenség művészete...

- Idő és térbeli szabadság lehetőséget kínál a képzelet szárnyalásának...

- Az áttetsző költészet, a bizarr látomások, a képzelet alkotta lények, világok testet öltenek a jelkép erejével...

- Alkotó játék. Világteremtés lehetőség!

- Ez a játék nem szól a személyes sikernek, a tapsoknak, ez a játék közös játékot teremt, sírást és nevetést, gyermeknek, felnőttnek egyaránt.

Ez a játékhit erő, adni tud léleknek, szellemnek. Ébreszt és gyógyít! Még élő, valóságos játék egy értékzavarodott, pénz, hatalom, agresszió vezérelte, virtuálissá idegenedő beteg világban,  SZERETET SZÍNHÁZ!”  (Kovács Ildikó)

(csalad.hu)