2019-03-23 00:00:00 Korhatár nélkül családi délelőtt a Műcsarnokban

Nem csak elalvás előtt érdemes mesét mondani a gyermekeknek

Hiába tanulja meg a betűket, majd a szótagolást az a gyermek, aki soha nem volt arra késztetve, hogy elképzeljen dolgokat, a fejében nem áll össze a szöveg, mert lefoglalja az olvasás fizikai része. Ha egészen kicsi korban nem alapozzuk meg a fantáziáját, később is nehezére esik majd a tanulás – idézi Szirtes-Szabó Kata gyógypedagógust, meseterapeutát a Magyar Nemzet.

– Az a gyermek, aki soha nem volt arra késztetve, hogy elképzeljen dolgokat, mert mindent készen kapott a képernyőn keresztül, és nem meséltek neki, nem tudja megalkotni a hallottak vagy az olvasottak alapján a képet – mondta Szirtes-Szabó Kata gyógypedagógus, meseterapeuta.

– Hiába tanulja meg a betűket, majd a szótagolást, a fejében nem áll össze a szöveg, mert lefoglalja az olvasás fizikai része. Ha egészen kicsi korban nem alapozzuk meg a fantáziáját, később is nehezére esik majd a tanulás, képzelőerő híján nem tud képet társítani egy adott szöveghez, és csak magolni fog – hívta fel a figyelmet a terapeuta.

A mesék nem csupán a fantáziánk csiszolásában segítenek, de kiutat mutathatnak a problémáinkból is. A népmesékben szereplő próbatételek az életünk döntéseit és nehézségeit mutatják meg. A szimbolikák mögött minden korosztály megtalálja a lelkében felmerülő konfliktusokat és kríziseket, legyen szó egy iskola előtt álló gyermekről vagy egy felnőttről, aki párkapcsolati válságba került - mondta a meseterapeuta.

– A népi történetekben a jó és a ross¬z mindig egyensúlyban van. Minden élethelyzetnek megvan a maga mesebeli párja, így ha meg tudjuk találni azt a mesét, ami „rímel” az elakadásunkra, lesz egy térképünk a megoldáshoz. A problémákra tehát a hős által bejárt út segítségével lehet gyógyírt találni. Ugyanakkor a tudatalattinkban az is rögzül, hogy a nehézségek csupán átmenetiek, az akadályok pedig nem problémák, hanem megoldandó feladatok csupán – magyarázza Szirtes-Szabó Kata.

– Szakemberként és szülőként is úgy vélem, minden képernyő nélkül töltött idő áldás. Ha fáradt és türelmetlen vagyok, dönthetek a könnyebbik út mellett, de tisztában kell lennem azzal, hogy a gyermek abban az időben nem fog mozogni, ami az idegrendszeri fejlődéséhez fontos, nem használja a fantáziáját, nem fog történeteket kitalálni, csak ül és bambul, egyre feszültebb lesz, majd amikor kikapcsolom a tévét, robban – mutatott rá Szirtes-Szabó Kata.

(magyarnemzet.hu)