2018-12-14 18:00:00 A Magyar Rádió Gyermekkórusának karácsonyi koncertje

A legkisebb a kedvenc – és ez így van jól!

Nem kell görcsösen az egyenlőségre törekedni a testvérek esetében, mivel minden gyermek különböző, ráadásul más az elsőszülött és a legkisebb igénye is. Egy amerikai kutatás szerint a kicsik lelki fejlődésének és -egészségének fontos, hogy ők legyenek a szülők „kedvencei”.

A testvérek között folyamatos küzdelem zajlik a szülők figyelmének felkeltésére és megtartására. A nagy összecsapások végén számtalanszor fakad ki a legkisebb, hogy mindennek az oka, hogy a legidősebb gyermek a család kedvence. Pedig ez az esetek döntő többségében nem így van, és éppen azért, amiért a legkisebbek ezt szóvá teszik: mivel számukra ez a státusz különösen fontos. A brit Independent című lap a Utah állambeli Brigham Young Egyetem kutatása nyomán arról írt, a testvérek számára nem egyformán fontos, hogy ki az éppen aktuális kedvenc. A felmérésből az derült ugyanis ki, hogy ha a legfiatalabb úgy véli, ő a család szeme fénye, és ezt megerősítik a szülők is, sokkal erősebb a szülő-gyermek viszony, mint ha nem lenne ekkora az egyetértés. Amennyiben nem a kicsi a legfontosabb, a kapcsolat sokkal lazább, gyengébb lesz. Nem úgy, mint az idősebb testvér esetében. A kutatásból az derült ki, hogy a családon belüli kapcsolatokra nem volt jelentős hatással az, hogy éppen első számú, vagy második számú gyermekként tartották számon, vagy tartotta magát számon a fiatal. A kutatók szerint ez a társadalmi összehasonlítás jelenségének tudható be, a legkisebbek sokkal érzékenyebbek a családban betöltött helyükre, mint az idősebbek.

„Az elsőszülöttek szinte sosem gondolják, hogy a testvérükkel kellene összehasonlítaniuk önmagukat, hogy a kisebbik gyermek számukra referencia, viszonyítási alap lenne” - idézi a lap Alex Jensent, az egyetem professzorát. „Ez a dolog ugyanis az ő életükben sokkal kevésbé van jelen, mint a kisebbek mindennapjaiban.” Vélhetően éppen azért, mert számukra adott volt, hogy a családban van egy másik gyermek, aki – a korkülönbség miatt – az első években előrébb járt a beszédtől a kézügyességen át a mindennapi ismeretekig mindenben, így folyamatosan követni lehet csak, megelőzni, vagy beérni nem. A nagyobb gyermek esetében ilyen helyzet a felcseperedése idején nem állt elő a szűk családban.

A kutatók 300, immár tinédzser korú testvérpárral bíró családokat kérdeztek ki. Minden esetben két fiatalról volt szó, de a kutatók szerint több gyermek esetén is hasonló lehet a legkisebbek és a legnagyobbak véleménye. „A kisebbeknek fel kell nézniük az idősebbekre, ahol pedig többen vannak, a legkisebbnek több viszonyítási pont, tehát idősebb testvér is van az életében” - magyarázta a professzor, aki hozzátette, a szülők nagyon sokszor úgy próbálnak segíteni, hogy igyekeznek mindenkit azonos módon kezelni. Alex Jensen ezt éppenséggel rossz taktikának gondolja. „Igazságosan, de nem azonosan kell a gyermekekkel foglalkozni. Különbözőek, tehát különböző bánásmódra és kapcsolatra van szükségük, ezzel tehetünk számukra a legjobbat, nem pedig a szeretet uniformizálásával” - vélekedett az amerikai professzor.

 

(csalad.hu)