2018-09-26 00:00:00 EuroSkills

A magányosokat a szívük viszi el

Az átlagos duplája a szív- és érrendszeri betegségekből adódó elhalálozás azoknál, akik magányosan élnek - állapította meg egy dán kutatás. Az egyedül maradt felnőttek esetében általában rosszabb az életminőség és sűrűbben fordul elő depresszió is.

A szív- és érrendszeri betegségek veszélyeinek sokkal jobban ki vannak téve azok, akik egyedül élnek - derült ki egy majdnem 14 ezer ember bevonásával készült dán felmérésből, amelyet a minap Dublinban, az Európai Kardiológiai Társaság EuroHeart 2018 elnevezésű konferenciáján mutattak be.

Az eredményekből az látszik, hogy az átlagnál magasabb a korai elhalálozás aránya azok között, akik magányosnak érzik magukat. Az írországi rendezvényen az egyik szerző, Anne Vinggaard Christensen, a Koppenhágai Egyetem doktorandusz hallgatója azt mondta, “a magányosság minden eddiginél jellemzőbb, egyre több ember él egyedül”. Ez pedig rövidíti az életkilátásokat, a halálozási arány az átlaghoz képest duplája a hölgyeknél, és majdnem kétszerese a férfiak esetében.

“A korábbi kutatások azt már megmutatták, hogy a magányosság és a társadalmi elszigeteltség kapcsolatba hozható a koszorúér megbetegedések és a stroke előfordulásának megnövekedésével, nem elemezték azonban általánosan a szív- és érrendszeri problémákkal küszködők helyzetét.” A dánok most ezt is megtették, és arra jutottak, kimutatható összefüggés a két dolog között.

A kutatásból - amit majdnem 14 ezer ember kikérdezéséből, egészségügyi adatainak felhasználásával készítettek - kiderül, hogy kapcsolat van a magány és szorongás, illetve a depresszió között mindkét nem képviselői esetében. A kikérdezésből úgy tűnik, háromszor magasabb ezen problémák előfordulásának esélye az egyedül lévőknél azokhoz képest, akiknek van társuk, vagy családjuk - írta meg a brit Independent című lap.

Az interjúkból az is kiderült, hogy az egyedül maradt emberek általában alacsonyabb életszínvonalon élnek kortársaikhoz képest. Az adatokat még 2013 és 2014-ben vették fel, öt helyi egyetemi kórházban 13.463 embert vizsgáltak meg és kérdeztek ki. Azoknak a társadalmi kapcsolataira voltak kíváncsiak, akiknek valamilyen betegségük vagy egészségügyi problémájuk volt: szívelégtelenségben, -betegségben vagy arrhytmiában szenvedtek.

Az illető magányosságáról két kérdésen keresztül gyűjtöttek információkat. Arra kellett válaszolni, hogy “mindig tud valakihez szólni, amikor szüksége van beszélgetésre”, illetve “olykor egyedül érzi magát, miközben vágyik valakinek a társaságára”. Vinggaard Christensen jelezte a dublini konferencián azt is: a magányosság nem mindig jelenti azt, hogy valaki teljesen egyedül van odahaza, akár élettársával egy fedél alatt élve is lehet valaki társadalmilag elszigetelten élő személy. Még akkor is, ha általában az egyedüllét és a magány összekapcsolható.

A kutatók megállapítása szerint a magányosság fontos előjele lehet a korai elhalálozáshoz vezető betegségeknek, az átlagosnál rosszabb testi és lelki egészségi állapotot eredményezhet, ráadásul az érintettek életminősége is rosszabb a többiekhez képest.

(Család.hu)