2018-06-20 20:00:00 Kéknyúl-koncert a Müpában

Családtörténetek: keveset beszélgetünk, sokat felejtünk

Az utóbbi időben ismét sokak kedvelt foglalatosságává vált a családkutatás, az ősök keresése. Egyre többen keresnék családjuk gyökereit, a "kutyabőrt", ám sokan nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá.

Az Országos Levéltár tájékoztatása szerint a genealógia, vagyis a származástan komoly tudomány, a családkutatás pedig hosszadalmas, bonyolult és fáradságos munka. Az erőfeszítések kimenetele ráadásul sokszor erősen bizonytalan, hiszen a speciális tudás és ismeret, valamint a kitartás mellett szerencse is kell hozzá.

Az amatőr kutatók többsége leggyakrabban hobbiból, kedvtelésből vagy kíváncsiságból lát munkához, hogy azután sokak számára egy életre szóló szenvedéllyé váljon a genealógia.

Azt is kár titkolni, hogy az önjelölt kutatók motivációs tényezői közül nyilvánvalóan nem zárható ki a presztízs, a divat, valamint újabban a kutatásban rejlő üzleti lehetőségek sem. Ezeknél gyakorlatiasabb megfontolás azonban, amikor valaki állampolgárságot akar szerezni, illetve az örökség, a névváltoztatás és a kárpótlás körüli ügyek intézése kapcsán is előtérbe kerülhet a családkutatás.

De bármi legyen is a motiváció, fontos tisztában lenni azzal, hogy eltérő forrásanyagot kell használni a nemességkutatáshoz, avagy mondjuk a polgári, a jobbágy, a német vagy más származású családok kutatásához.

Nyelvi akadályok

A leggyakrabban használt nyelvek a levéltárban őrzött írott forrásokban a latin – amely Magyarországon egészen 1844-ig a hivatalos ügyintézés nyelve volt –, a török (arab írásjelekkel), a magyar, a német (gót betűs írással is), valamint az egyházi szláv és esetenként még a héber is.

A legtöbb esetben nehezen olvasható, kézírásos iratokról, könyvekről, anyakönyvekről van szó, ami csak nehezíti a kutatást. Ezért a munka bizonyos nyelvi, paleográfiai és történeti ismereteket is igényel.

Hol és hogyan kutakodjunk?

A családtörténet-kutatás forrásainak első nagy csoportja a szájhagyomány. Ennek megbízhatósága azonban általában csak a nagyszülőkig terjed, hiszen manapság gyakran már a házasfelek sem ismerik egymás közeli rokonságát. Sokszor tehát már a nagyszülőkön túl szükség van az írott forrásanyag kutatására.

Régebben a rokonsági kapcsolatokat jobban ismerték és tartották. Az úgynevezett házassági akadályok miatt a házasulandó feleknek a házasságkötésnél érvényes jogszabályokat a távolabbi, negyedik fokú vérségi kapcsolatig figyelembe kellett venni. A közeli vérrokonok házasságának kiküszöbölésére és megakadályozására szolgált a háromszori kihirdetés intézménye.

Sokszor segítséget jelenthetnek a családnál őrzött régi imakönyvekbe, bibliákba, egyéb régi és értékes könyvekbe bejegyzett családi események (születések, keresztelések, bérmálások, házasságok, halálozások stb.), hiszen szerencsére sok család – és most nem kizárólag nagy múltú és nemes famíliákra kell gondolni – igen értékes családi levéltárral rendelkezik.

Fontos forrásanyagot szolgáltathatnak a XIX. század közepétől divatba jött nyomtatott gyászjelentések. Ezekben gyakran a legközelebbi egyenesági hozzátartozókon – házastárs, unokák, gyermekek, szülők, nagyszülők – kívül megemlítik a távolabbi és oldalági, úgynevezett sógorsági rokonságot is. Az Országos Széchényi Könyvtárban mintegy 800.000 darabból álló gyászjelentés-gyűjteményt őriznek, betűrendbe szedve.

A nyomtatott halotti beszédek, a temetés után az újságokban közzétett köszönetnyilvánítások, megemlékezések is adatokkal szolgálnak az elhunyt családjáról, bár kétségtelen hátrányuk, hogy gyakran a valóságnál kedvezőbb színben tüntetik fel a néhai érdemeit.

Vidéki kisvárosok esetében a sajtó, mint forrás különösen helytálló, tartalmas és eseményekben bővelkedő, hiszen a szűkebb közösségekben a legpiszlicsárébb esemény sem történhetett meg kellő publicitás nélkül.

Nyilván a temetőkben is érdemes megtekinteni a temetőkönyveket és a sírfeliratokat. Utóbbiak azonban – a temetéstől számított hosszabb idő elteltével – igen megbízhatatlan forrásnak bizonyulhatnak, hiszen a bevésett adatok elmosódhatnak, a keresztfa elkorhadhat, a sír elgazosodhat, nem beszélve arról, hogy utólagos rátemetések vagy exhumálások is történhettek, esetleg más család tulajdonába kerülhetett a sír.

A használható írott források közé sorolhatók még az önéletrajzok, iskolai anyakönyvek, emlékiratok is.

Gyökérkeresés

A családkutatás rejtelmeiről nyilatkozott az InfoRádió Családi hét című műsorában Ari Ilona családkutató-klubvezető, aki elmondta, hogy az eddig említett nehézségek miatt jelentős igény van a családtörténet-kutatók összefogására. Becslése szerint ugyanis országszerte több tízezren foglalkoznak családkutatással. A Magyar Családtörténet-kutató Egyesületnek több mint ezer tagja van, de léteznek ezen kívül kisebb aktív klubok, Facebook-csoportok, illetve sokan önállóan folytatnak kutatásokat.

Végigtekintve a XX. század viharain, azt tapasztalhatjuk, hogy bizony nagyon sok család szétszóródott, és sokan szeretnék megtalálni a családtagjaikat – fogalmazott Ari Ilona. Szerinte egy-két évnyi kutatómunkával már érdemi új információkhoz lehet jutni, sőt, olyan kollégáról is tud, aki több mint tíz évnyi kutatással igen komoly eredményeket ért el, könyvet is megjelentetett.

Az idősebb korosztály kétségkívül fogékonyabb a múlt megismerésére, ezért köreikből kerülnek ki a legaktívabb kutatók, akik gyakran nemcsak az őseiket, hanem az élő családtagjaikat is felkutatják. Fontos összetartó ereje van tehát ennek a munkának, mert a családkutatás valamelyest ellensúlyozni képes a családok napjainkban egyre gyakoribb széthullását.

Keveset beszélgetünk, sokat felejtünk

A családkutató szerint a családi emlékezet valóban jelentősen átalakult az évtizedek során. Ugyanis míg régebben akár másfél évszázadnyi távlatban is megőrizték emlékeiket az emberek, ez az időtáv egyre rövidül, hiszen a generációk közti kommunikáció is ritkább.

Éppen ezért indított idén év elején a fiataloknak szóló családkutató pályázatot az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ, azzal a céllal, hogy a családi történetek megörökítésére inspirálják a fiatalságot. Vannak ugyanis még családok, ahol a szülők leülnek beszélgetni a gyermekeikkel a régi dolgokról, a gyermekek pedig szívesen meghallgatják ezeket a történeteket.

____________________________________________________________________________________________________

Családom élő emlékezete – legyél őseid krónikása

A fenti címmel az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ, a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mediaworks Regionális Kiadó Kft. hirdetett közös pályázatot idén év elején általános- és középiskolás diákok számára.

A kiírók arra hívják fel a pályázó fiatalok figyelmét, hogy bárki családjában lehetnek legendák. Érdemes tehát jobban megismerni a nagyszülők és a család történeteit, illetve megörökíteni azokat az utókornak.

A pályázat részleteit a Család.hu pályázatfigyelő rovatában olvashatják.

____________________________________________________________________________________________________

(csalad.hu)