2018-01-19 00:00:00 Himnusszal kapcsolatos ereklyék Nyíregyházán

Öt gyermekkel a közéletben

Király Nórával, Újbuda alpolgármesterével, a Fiatal Családosok Klubja és a Női Szem Egyesület alapítójával, és nem mellesleg öt kisgyermek édesanyjával beszélgetett a Női szem blog.

A családodban, kislányként téma volt a politika a vasárnapi ebéd mellett?

A családi összejöveteleken mindig terítékre került a politika, a magyarság nagy kérdéseinek feszegetése, ebbe nőttem bele, és már kislányként is kíváncsian figyeltem a felnőttek szenvedélyes beszélgetését. A rendszerváltás időszakában ez az érdeklődés tovább erősödött, a szüleimmel jártunk tüntetésekre, megmozdulásokra, meghatározó időszak volt ez az életemben, biztos, hogy innen ered az én politika iránti vonzalmam, nemzeti elkötelezettségem is.

Az, hogy valaki nagyon korán belecsöppen egy párt működésébe, mennyiben hagy teret a kritikai szellemnek, s mennyire távolíthatja el a valóságtól?

Egy párt működésének fontos kritériuma a rend, a fegyelmezettség, különben szétforgácsolódnának az erők, széttartanának az irányok. Ugyanakkor azzal, hogy a Fideszben munkálkodom idestova tizenöt éve, nem hinném, hogy elveszítettem volna a tisztánlátásomat vagy az egészséges kritikai szellemet. Erre már csak az is garancia, hogy a gyermekeim révén rengeteg emberrel találkozom, családanyaként közvetlenül tapasztalom az oktatás, az egészségügy fejlődését és hiányosságait. Sok másként gondolkodó barátom, ismerősöm is van, akikkel sokat vitatkozunk, de ez mindig előremutató, jó dolog. Fontosnak tartom, hogy ne elefántcsonttornyokból vagy újságok oldalairól lássuk annak a közösségnek az életét, amelyért tenni szeretnénk.

Öt gyermeked van. A nagycsalád otthonról hozott minta, esetleg a férjed családjában volt ez a trend?

Mi hárman vagyunk testvérek, anyukámék négyen voltak, a családomban van hagyománya a nagycsaládos életformának. Ugyanakkor a férjem egykeként nőtt fel, de mindig is sok gyermekre vágyott, már megismerkedésünkkor megbeszéltük, hogy négy gyermekünk lesz – kicsit túl is teljesítettük a tervet…

Hogy néznek rátok, mikor öt orgonasíp gyerkőcötökkel megjelentek valahol? Nem hitetlenkednek, hogy mind a tiétek-e?

Dehogynem! Két kérdést szoktak ilyenkor nekünk szegezni: egy alomból vannak-e mind? Mikor kiderül, hogy közös az anyukájuk és az apukájuk, akkor érkezik a következő kérdés, hogy vannak-e köztük ikrek? Ma sajnos, tényleg csodabogárnak számít az, aki sok gyermeket vállal – reméljük, hogy megváltozhat ez a trend, mert igazán élvezetes nagycsaládban élni!

Ha szóba elegyedsz valakivel és mindezek mellett még kiderül, hogy polgármester-helyettes is vagy a legnagyobb budai kerületben, sőt, a civil életben is komoly organizátori szerepet vállalsz és aktívan sportolsz, ez nem csapja ki végképp a biztosítékot?

Sokszor találkozom csodálkozó tekintetekkel, de ez az aktivitás az egyéniségemből fakad. Ötgyermekes anyukaként az otthoni teendők is bőven kitöltenék a napjaimat, de nekem lételemem a közösségi tevékenykedés, a szervezés. A sport pedig energiaforrást jelent ehhez az aktív, fárasztó élethez. Én így, ebben a pörgésben érzem teljesnek az életemet.

Hogyan lehet ennyi szerepben: családanyaként, vezetőként és sportolóként is nemcsak jól, de minőségi módon helyt állni?

Ez naponta okoz komoly fejtörést nekem, és szerintem minden dolgozó édesanyának, mert minden szerep teljes embert követelne, de ez az eszményi állapot persze nem megvalósítható. Van egy feszes napirendem, amit úgy állítottam össze, hogy jusson idő minden fontos dologra. Természetesen elég egy telefon az iskolából, hogy fáj valamelyik gyermek hasa, és borul minden.

De ha valamit meg lehet tanulni többgyermekes anyaként, az épp az újratervezés képessége és a rugalmasság. Ezt gyakorlom én is nap, mint nap.

Óhatatlan, hogy időnként billegjen a mérleg, milyen stratégiád van, hogy ezeket a kilengéseket kezeld?

Nemrég volt például a kerület napja, ami végül egyhetes rendezvénysorozattá nőtte ki magát, minden nap későn estem haza, rossz érzés volt, hogy alig látom a gyermekeket. A férjem példásan helyt állt ugyan, de anyaként fájt a szívem és furdalt a lelkiismeret. Ezért a következő héten tudatosan visszafogtam a munkahelyi elfoglaltságokat, délután kikapcsoltam a telefont, hogy a kicsikre tudjak koncentrálni, csak fektetés után kapcsolódtam vissza a munkahelyi ügyek intézésébe. Nagyon jól meg lehet érezni, mikor borul ez a kényes egyensúly és ilyenkor igyekszem még összeszedettebben beosztani az időmet.

Volt már, hogy úgy érezted, összecsapnak a fejed felett a hullámok? Kikre számíthatsz ilyenkor?

Természetesen! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem mellett a szüleim, sőt a két testvérem is sokat segítenek, számíthatok a támogatásukra. Nagyon hálás vagyok nekik! Közel lakunk egymáshoz, amíg én dolgozom, a legkisebb lányunk, aki két és fél éves, anyukáméknál van, de egy-egy esti gyermekvigyázásra a testvéreim is szívesen vállalkoznak – bár mindketten friss házasok, úgyhogy hamarosan nekem kell majd törleszteni… A háztartási munkákban is van segítségem, ezen a ponton muszáj volt leadjak valamit, mert a nagycsalád rengeteg házimunkával is jár, ami időigényes, nagy munka. Úgyhogy komoly csapattal megyünk „harcba” nap, mint nap, hogy minden rendben menjen.

Két civil szervezetet is alapítottál, az egyik a Fiatal Családosok Klubja. Mi ez és milyen céllal jött létre?

Anyukaként és gyermekekkel foglalkozó intézmények gyakori látogatójaként is az élet legfontosabb hivatásának érzem a gyermekvállalást, gyermeknevelést. Ebben szeretnénk támogatni a fiatal családokat, olyan alulról jövő kezdeményezések felkarolásával, amelyek az ő életük kérdéseire reflektálnak.

A Mindennapok Női Szemmel Egyesület kimondottan a nőket érintő kérdésekre fókuszál. De vajon elválasztható e kettő: család és nő témája?

Annyiban igen, hogy itt azokat a lányokat, nőket is szeretnénk megszólítani, akik még gyermekvállalás előtt állnak vagy épp már túl vannak a kisgyermekes életszakaszon. Ugyanakkor az életünk – férfiaké és nőké egyaránt – mindig közösségben értelmezhető csak, a legelemibb ilyen közösség pedig nem más, mint a család. Tehát a családdal minden összefügg, legfeljebb az élethelyzetek mások.

December 3-án, advent első vasárnapján a Millenárison megrendezésre kerül a Családszervezetek II. Adventi Jótékonysági vására. Ez is a te nevedhez köthető. Mekkora munka tető alá hozni egy ilyen széleskörű összefogást?

Hatalmas! Összefogni, egyeztetni több mint ötven szervezettel gigászi feladat! A finisben olykor meg is fogadja az ember, hogy soha többet nem szervez semmit, de egy sikeres rendezvény után ezek a gondolatok elillannak és az öröm és a segítés jóleső érzése maradnak meg.

Bízom benne, hogy így lesz ez idén is, mert a cél, amiért dolgozunk igazán fontos: a koraszülött kisbabák és családjaik részére gyűjtünk.

(Nőiszem.hu)