2017-10-20 00:00:00 Nemzetközi fesztiválok legjobbjai a Mozinet Filmnapokon

Kunos Tamás:” Én úgy választottam társat magamnak, hogy abból a környezetből jöjjön, amiben én is létezem.”

Kunos Tamással, Kossuth-díjas brácsással, a Csík Zenekar egyik oszlopos tagjával a szakma iránti alázatról, a zene erejéről, a család fenntartó szerepéről, és a hétvégi Magyar Népdal Napjáról beszélgetett a Családháló.hu.

Családháló: Nem unatkoztok. Ma is egész nap a stúdióban dolgoztatok.

Kunos Tamás: Igen, reggel 9 és 17 óra között zenei anyagot rögzítettünk, ami nem egy egyszerű, de nagyon szép zenei anyag, ez egy kicsit kimerített.

CSH: Mikorra várható a lemez megjelenése?

KT: Reményeink szerint november közepe, vége felé.

CSH: Ha az egész évet nézzük, a nyár a legaktívabb időszak az életetekben.

KT: A zene az mindig gyógyír, és lelki táplálék. Az ember csak úgy nem lesz muzsikus, hanem egyrészt kap egy tehetséget, és utána megfelelő időt fektet a gyakorlásba, szakmai alázattal.

Ez az a fajta vállalás, amitől úgy érezzük, hogy ez nem munka, hanem hivatás. A zenész lényege, hogy ő muzsikál, és ezzel örömet okozzon másoknak, hogy önmaga is élvezze, amit csinál, én azt gondolom, hogy ez igazán kiváltságos, és nagyon szép feladat, nagyon szép hivatás, nem munka.

Én igyekszem minden, a színpadon, vagy a hangszerrel eltöltött pillanatot úgy megélni, hogy az érzelmekkel teljes legyen.

A május és a szeptember közötti időszak a legkedvezőbb időszak a fesztiválokra, eseményekre. Mindenhová szívesen megyünk, ahova hívják a csapatot.

CSH: Minden felkérést elfogadtok, vagy szelektáltok a lehetőségek között?

KT: A nyitottság részünkről teljesen adott, nyilván megvannak azok a technikai feltételek, hogy maradéktalanul teljesüljön a közönségnek adandó élmény, és úgy menjenek haza, hogy azt kapták, amire számítottak, hogy kikapcsolódtak és kimagasló zenei élményben részesültek.

Megvannak azok a helyszínek, ahova évek óta visszavárnak bennünket, mert a közönség igényli, és a szervezők is szeretnék, hogy a Csík Zenekar a következő évben is jelen legyen.

A mi akusztikus hangszereink nem összemérhetőek az elektronikus hangszerekkel, egészen más hangosításra van szükség. Ez sokszor probléma a fellépések szervezésekor. A legtöbbször nincsenek felkészülve ekkora zenekarra a helyszínek megfelelő technikai háttérrel.

CSH: Kicsit visszatérve a családodra. Már évtizedek óta zenélsz, így a családod is ebbe született meg, ebbe nőtt bele. Ők, hogy viselik ezt a nyári időszakot?

KT: A kérdés jogos, hiszen a magyar emberek családcentrikusak, és ez jó, ha ebből a szempontból közelíti meg az ember a jövőképét.

Én úgy választottam társat magamnak, hogy abból a környezetből jöjjön, amiben én is létezem. Ez a néptánc és népzene. A kedves feleségem, a párom pontosan tudja, hogy ez hogyan zajlik évről-évre, és elfogadta ezeket a sűrű nyári programokat.

Alkalmazkodott a család ehhez a ritmushoz. Nálunk nincsenek „szürke” hétköznapok, nem egyforma minden nap. Ennek egy jó darabog élveztem az előnyét, most azért azt is látom, hogy mennyivel jobban lehet tervezni, hogyha valaki periodikusan éli az életét, és tudja, hogy hétfőtől péntekig hogy van beosztva, és szombat, vasárnap a saját érzései szerint tervezi az életét.

Nálunk ez nem teljesen így van, de a családomnak nagyon nagy az alkalmazkodóképessége, illetve amikor lehet, és van kedvük, jönnek velem a koncertekre.

Az interjú folytatását ITT olvashatja.

(csaladhalo.hu)